Luther Márton: Nagy kátéja, 2. kiadás (Budapest, 1944)

Negyedik parancsolat. Tiszteld atyádat és anyádat

szemben megvan az Igének az az ereje, hogv amikor komolyan elménkbe idézzük, hallgatjuk ós vizsgáljuk, nem marad gyümölcstelen, hanem mindig újabb megértést, örömet és áhitatot ébreszt, megtisztítja a szívet s a gondolatokat. Mert az Isten igéi nem tunya és holt szavak, hanem serényen tevékenyek és elevenek. És, ha semmi más érdek és szükség sem hajtana minket Isten igéjéhez, akkor is kellene, hogy az az egy siettessen mindenkit hozzá, hogy általa az ördögöt elriasztjuk és elűzzük; továbbá ezt a parancsolatot teljesítjük; és ez Istennek kedvesebb, mint akárminő elkápráztató, képmutató cselekedet. A negyedik parancsolat. Az eddigiekben három parancsolatot tanultunk, amelyek Isten irányában köteleznek. Először azt, hogy teljes szívünkkel bízzunk Benne, egész életünkben féljük és szeressük. Másodszor, hogy szent nevét ne bitangoljuk hazugságra és más gazságokra, hanem Isten dicsőítésére, felebarátunk s a magunk javára és üdvösségére használjuk. Harmadszor, hogy az ünnep és nyugalom napján Isten igéjét szorgalmasan hallgassuk és gyakoroljuk, hogy minden cselekedetünk és egész életünk ahhoz igazodjék. Most már következik a többi hét parancsolat, amelyek felebarátunk irányában köteleznek. Köztük első és legfőbb: Tiszteld atyádat és anyádat! Minden más, Istennek alárendelt tisztség közül az atyai és anyai tisztségnek Isten azt a különös méltóságot adta, hogy nem csupán annyit parancsol, hogy szüleinket szeressük, hanem hogy tiszteljük is őket. Mert testvérünk és általában felebarátunk irányában a szeretetnél nagyobbat nem parancsol; úgy, hogy az atyát és anyát megkülönbözteti és minden más halandó fölé emeli, s önmaga mellé ülteti. Mert a szeretetnél több a tisztelet, mint, amely 34