Luther Márton: Nagy kátéja, 2. kiadás (Budapest, 1944)

Harmadik parancsolat. Az ünnepnapot megszenteljed

dikáljuk, hallgatjuk, olvassuk, vagy róla gondolkodunk, kinek-kinek a személye, azon napja vagy cselekedete megszenteltetik, nem egy bizonyos külső cselekedet folytán, hanem az Ige folytán, amely minket mindnyájunkat szentekké tesz. Ezért hangoztatom én mindig, hogy minden mi életünknek ós cselekedetünknek Isten igéje szerint kell folynia, ha azt akarjuk, hogy azok Isten előtt tetszők és kedvesek legyenek Ahol ez történik, ott érvényesül és teljesül a parancsolat. Viszont minden olyan dolog és cselekedet, ami Isten igéjén kívül megy végbe, Isten előtt szentségtelen, ha úgy csillog s ragyog is, ahogy csak bír, ha csupa szent jelvényekkel volna is körülaggatva. E fajtából valók a mindenféle emberkitalálta szerzetes rendek, amelyek Isten igéjéről mit se tudnak s megszenteltetésüket a saját cselekedeteikben keresik. Jól jegyezd meg azért, hogy e parancsolatnak ereje s velojo nem a tétlenségben, hanem a megszentelésben van, még pedig aképpen, hegy ezen a napon egész sajátosan gyakoroljuk magunkat a szent dolgokban. Mert egyéb dolgaink és foglalatosságaink sem nevezhetők szent műveleteknek, ha elébb maga az ember szentté nem válik. Ehhez pedig valami olyan műveletre van szükség, amely által maga az ember szentté tétetik s ez viszont, — mint hallottuk, — csupán Isten igéje által történik. Éppen e célból szereztettek és rendeltettek megfelelő helyek, időpontok, személyek s maga az egész külsőségek közt lefolyó istentisztelet, hogy a legnagyobb nyilvánosság számára is bőséges alkalom nyíljék minderre. Minthogy már most ily nagy jelentősége van az Isten igéjének, hogy egy ünnepnapot sem szentelhetünk meg nélküle, tudnunk kell, hogy Isten ezt a parancsolatot szigorúan meg akarja tartatni velünk s megbünteti mindazokat, akik az Ö igéjét megvetik, se hallgatni, se tanulni nein akarják, kivált abban az időben, amely éppen erre rendeltetett. Azért e parancsolat ellen nem csak azok vétkeznek, akik az ünnepnappal durván visszaélnek s azt megszentségtelenítik, mint például azok, akik kapzsiságuktól, vagy könnyelműségüktől hajtva elhanyagolják az Isten igéjének hallgatását s holt részegre isszák magukat a kocsmák.32