Luther Márton: Nagy kátéja, 2. kiadás (Budapest, 1944)

Harmadik parancsolat. Az ünnepnapot megszenteljed

sége megszentelésre, hiszen az már magában szentül teremtetett! Isten azonban azt akarja, hogy az neked legyen szent. Rajtad fordul meg tehát, hogy szent lesz-e ez a nap, vagy szentségtelen, aszerint, amint szent vagy szentségtelen dolgokat végzel azon. Mi módon megy már most végbe ez a megszentelést Nem úgy, hogy a kályha mellé ülünk és testi munkát a világ minden kincséért sem végezünk: sem úg5% hogy koszorút teszünk a fejünkre s felöltjük legszebb ünneplőruhánkat, hanem mint mondám úgy, hogy Isten igéjével foglalkozunk s magunkat abban gyakoroljuk. Nekünk, keresztyéneknek voltakép minden nap ilyen ünnepnapot kell tartanunk, csupa szent dolgokat végeznünk, azaz naponként Isten igéjével kell járnunk-kelnünk s szívünkben és szánkban is egyaránt azt kell hordoznunk. Mivel pedig nem valamennyien érünk rá, mint már mondottuk, hetenként néhány órát kell az ifjúság számára, vagy legalább egy napot az egész nagy tömeg számára felhasználnunk abból a célból, hogy akkor mindenki csupán ezzel foglalkozzék, s különösen a Tízparancsolatban, a Hiszekegyben s a Miatyánkban tegyen előhaladást, úgy hogy ekként mindnyájunk élete és lénye Isten igéje szerint irányíttassék. Amikor ez nagy buzgósággal történik, akkor el lehet mondani, hogy az ünnepnapot igazán megtartjuk; ha. azonban nem, — akkor ne mondjuk azt keresztyén ünnepnapnak. Mert ünnepelgetni és henyélni nagyszerűen tudnak azok is, akik nem keresztyének, aminthogy a mi papjaink egész serege is nagyszerűen tud naponként a templomában elálldogálni, énekelni és csilingelni, de a legkevésbbé egyetlen ünnepnapot is megszentelni: mert ők Istennek egy szemernyi igéjét sem prédikálják, sem nem gyakorolják, sőt éppen az ellen tanítanak és élnek. Pedig az Isten igéje minden szentség felett való szentség, sőt az egyetlen, amiről mi keresztyének tudunk s ami birtokunkban van. Mert még ha mindjárt minden szentnek csontját, avagy szent és megszentelt ruházatát egy halomba raknék, mit sem segítene rajtunk. Mert az mind merő holt dolog, ami senkit nem tud szentebbé tenni. Iste i igéje ellenben az a kincs, amely mindeneket megszentel, s ezáltal lettek magulc azok a szentek is szentekké. Abban a pillanatban, amikor Isten igéjével foglalkozunk, azt pré31