Luther Márton: Nagy kátéja, 2. kiadás (Budapest, 1944)

Harmadik parancsolat. Az ünnepnapot megszenteljed

Isten tőlünk ebben a parancsolatban, jegyezd meg a következőket: Mi az ünnepnapokat nem az értelmes és tanult keresztyének miatt tartjuk meg, mert ezeknek nem volna arra szükségük, — hanem egyrészt bizonyos testi okok és szükségletek folytán, amelyeket a természet tanít és követel meg. A közönséges testi munkával foglalkozó tömegek, szolgáink ós szolgáló leányaink kedvéért, akik az egész hetet munkában ós hajszában töltik, hogy legyen nekik is egy napjuk a pihenésre és a felüdülésre. Másrészt leginkább azért, hogy ilyen nyugalmi napokon, mivel egyébkor nincs érkezésük hozzá, az emberek időt ós módot nyerjenek az istentiszteleten való részvételre, tehát arra, hogy összegyülekezzenek, Isten igéjét hallgassák, arról elmélkedjenek, s annak utána Istent magasztalják, Neki énekeljenek s Őhozzá imádkozzanak. De ez — mondom — nálunk nincs időhöz kötve, mint a zsidóknál, mintha ennek éppen ezen, vagy azon a napon kellene történnie, mert önmagában véve egyik nap sem különb a másiknál. Hiszen voltakép mindennek mindennap meg kellene történnie. De mert az emberek többsége nem tudna ebben résztvenni, kénytelenek vagyunk a hétnek legalább egy napját tűzni ki e célra. Mivel pedig ősidők óta a vasárnap rendeltetett ki e célból, maradjunk csak meg ennél, hogy az. ünneptartás egyöntetű rendben menjen végbe s felesleges újítások által senki se támaszszon zavart e téren. Az tehát ennek a parancsolatnak egyszerű értelme, hogy ha már ünnepet tartunk, szenteljük azt az Isten igéjének tanulására. Vagyis e napnak igazi rendeltetése a prédikálás tisztének betöltése mégpedig az ifjúság és a szegény nép kedvéért. Mindezt pedig olyképen, hogy a munkától való tartózkodást ne vegyük oly szűklátó szigorúsággal, mintha ebből kifolyólag más esetlegesen előadódó munkák, amelyek elől nem térhetünk ki, teljességgel tilosak volnának. Ezért, ha azt kérdezik tőled, hogy mit jelent: „A z ünnepnapot megszenteljed!" — így felelj : „Az ünnepnapot megszentelni annyit jelent, mint azt szentnek tartani". „És mit jélent valami napot szentnek tartani?" Semmi egyebet, mint. megszentelt beszélgetést, cselekedeteket s életet folytatni". Mert magának a napnak nincs sziik30