Luther Márton: Nagy kátéja, 2. kiadás (Budapest, 1944)

Harmadik parancsolat. Az ünnepnapot megszenteljed

A harmadik parancsolat. Az ünnepnapot megszenteljed! Ünnepnapot mondunk a zsidó „sabbath" szócska nyomán, amely eredetileg annyit jelent, mint ünnepelni, másszóval, magunkat a munkától mentesíteni. Innét erednek ezek a szólások: szünnapot tartani, vagy szentnapot ülni.* Isten már az ó-testámentoniban elkülönítette a hetedik napot a többitől, elrendelte ünnepnap gyanánt és megparancsolta, hogy ez minden más nappal szemben különösen megszenteltessék. Ami az ünneplés rendelkezéseit illeti, e tekintetben ez a parancsolat csupán a zsidók számára adatott. Nekik kellett minden köznapi munkát abbahagyni és pihentetni, hogy ember és állat egyaránt felüdülhessen s a szakadatlan munkában le ne gyengüljön. És ámbár ők később túlságosan szűkre szabták az ünnepnapon végezhető dolgok számát és csúnyán visszaéltek vele, amikor Krisztust is kárhoztatták emiatt és nem tűrtek el oly cselekedeteket sem, amelyeket pedig ők maguk is véghezvittek ünnepnapon, amint azt az evangéliomokban olvassuk, mintha bizony a parancsolatot azzal máris betöltöttük volna, hogy semmiféle külső dolgot nem végeztünk, — holott ennek a parancsolatnak a célja egyáltalában nem ez, hanem csak az, hogy szenteljük meg az iinnep vagy nyugalom napját, amint erről mindjárt bővebben fogunk hallani. Ama közönséges értelmezésben tehát ez a parancsolat ránk, keresztyénekre egyáltalában nem tartozik, — mert teljesen külső, múló dolgok foglaltatnak abban, mint az ó-testámentonmak egyéb rendelkezéseiben is, amelyek bizonyos szertartásokhoz, személyekhez, időhöz és helyhez vannak kötve, amelyek alól most már Krisztus által mindnyájan fel vagyunk oldozva. Egyébként, hogy az egyszerűbb emberek számára keresztyén tanulságokat vonhassunk le, hogy mit kíván # A német Feierabend első jelentése az ünnep előestéje, második jelentése munkaszünet (fajránt). Ugyanez a kettős jelentése van az einen heiligen Abend geben kifejezésnek. (V. ö. Szentheverdel nap). 29