Luther Márton: Nagy kátéja, 2. kiadás (Budapest, 1944)

Dr. Luther Márton rövid előszava

nulással, gondolkodással és elmélkedéssel és ezt előbb abba ne hagyják, amíg meg nem tapasztalják és rá nem jönnek, liogy az ördögöt halálra tanították és tanultabbak lettek magánál Istennél és minden szentjeinél. Ha ilyen szorgalmat tanúsítanak, akkor szentül ígérem nekik és ők magnk is megtapasztalják majd, hogy gazdag gyümölcsöt szereznek és kiváló embereket nevel belőlük Isten, úgyhogy idő multával maguk is szépen bevallják, hogy minél tovább és minél behatóbban foglalkoznak a kátéval, annál kevesebbet értenek és tudnak belőle s annál több tanulnivalójuk akad. S akkor miként az éhezőknek és szomjúhozóknak, végre nekik is ízleni fog az, aminek mostani jóllakottságukban és elteltségükben a szagát sem szenvedhetik. Isten adja ehhez kegyelmét! Ámen. Doktor Luther Márton rövid előszava. Azzal a szándékkal fogtam ehhez a prédikációhoz, hogy ez a gyermekek és az egyszerű emberek oktatását szolgálja. Ezért hívják régtől fogva görög nyelven katekizmusnak, vagyis gyermek- tanításnak. Ezt minden keresztyén ember köteles tudni, s ha mégsem tudja, tulajdonképen nem számlálható a keresztyének közé és nem bocsátható a szentségek élvezetéhez. Aminthogy az olyan mesterembert, aki mesterségéhez nem ért és ügyetlen, félreállítják és alkalmatlannak tartják. Ezért a fiatalságot a káténak, vagy gyermek-tanításnak a részeire jól és alaposan meg kell tanítani s abban szorgalmasan gyakorolni és ösztönözni. Kötelessége tehát minden családfőnek, hogy gyermekeit és cselédségét hetenként legalább egyszer kikérdezze és meghallgassa, hogy belőle mit tudnak vagy tanulnak, s ha valamit nem tudnak, keményen rászorítsa őket. Mert jól emlékszem, sőt naponta megesik, hogy akadnak bárdolatlan, élemedett öregek, akik a kátéból semmit sem tudtak, vagy ma sem tudnak s mégis a keresztséghez és az lírvacsorához járulnak és mindazzal élnek, ami a keresztyének használatára rendeltetett, holott joggal meg10