Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága (Budapest, 1996)

JÁNOSI IRATOK

96 Az Újszövetség színgazdagsága az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen" (6,40). A „látás" és a „hit" egymás mellé állítása a hitben való találkozást jelenti a Fiúval. - Másutt a „látás" a „hit" szinonimája: „Aki hisz énbennem, nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem; és aki lát engem, azt látja, aki elküldött engem" (12,44-45). - A Szentlélekről szólva hasonló a „látás" értelme: „... az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja ót, nem is ismeri" (14,17). - „Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem" (16,16.19). Ebben az ígéretben a „megláttok" szó a Szentlélek hatására Jézussal a hitben végbemenő találkozásra utal. A„nem láttok" a pünkösd előtti időre céloz, vagy pedig a tanítványok életében mindenkor lehetséges, megkísértett helyzetre, amikor a Szentlélek segítsége nélkül magukra maradnak. Ajellegzetes jánosi látás nem más, mint Jézus szavának megértése az igehirdetés hallgatásában és a hit aktusában. (Nem sorolom fel azokat a jelentős kutatókat, akik a „látni" jellegzetes jánosi értelmezését képviselik, csak utalok az un. Kittel-szótár szócikkére, melyet W. Michaelis írt: V.k. 362-365). János evangéliumának húsvéti történeteiben a „látni" szó az érzéki észlelés jelentésében szerepel, ahogyan azokat János a hagyományból átvette, s maga is így érti. De a Tamásnak mondott jézusi szó a Feltámadott valóságos látása fölé emeli a hit látását: „Mivel látsz engem, hiszel; boldogok, akik nem látnak és hisznek" (20,29). Ez a mondat minden idők keresztény gyülekezeteinek szóló jánosi tanítás az igazi húsvéti hitről. 2. AJézus kinyilatkoztató igéjéből születő hit hozzákapcsolódik az isteni szeretet áramköréhez. A Krisztusban hívók Isten szeretetét ugyanúgy megtapasztalják, mint Jézus: „Úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél" - hangzik Jézus búcsúzó imádságában (17,23). Az „őket" azokat az embereket fogja át Jézus idejéből és minden későbbi nemzedékből, akik hisznek benne, akik Istenéi, Krisztuséi, (17,23. Vö. 17,20). Az agapé, a szeretet Jánosnál isteni valóság, mely az Atyától árad a Fiúra, Jézusra és az övéire. Ezért hagyja tanítványaira a búcsúzó Jézus a testvérszeretet feladatát: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást" (13,34). Az egymás iránti szeretet lesz a gyülekezet ismertetőjele mások előtt (13,35). Ez a szeretet cselekedetben, szolgálatban nyilvánul meg, ahogyan erre Jézus az utolsó vacsorán tanítványainak példát adott. Rabszolga-öltözéket vett magára („levetette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát": 13,4), és megmosta, megtörölte tanítványai lábát. A hívók közösségét, a gyülekezet életét nem a törvény, hanem a testvérszeretet új parancsa szabályozza. Az „új" ebben a szeretetben, hogy alapja a kinyilatkoztató Jézusnak az övéi, a „barátai" iránti szeretetében van, s benne az Atyának a Fiú iránti szeretete áramlik tovább (15,9.12-14). Eltérnek a kutatók annak megítélésében, hogy az evangélista ezzel nem helyezi-e hatályon kívül a felebaráti szeretetet és az ellenség szeretetét, amelyet a többi evangélium tanít. (W. Bauer, A. Nygren, E. Käsemann lényegében igennel válasznak. Ellenben R. Bultmann és, mások azon a véleményen vannak, hogy az „egymást szeressétek" jánosi hirdetése nem korlátozza az embertási szeretet általános keresztény parancsát.) 3. A negyedik evangéliumban a szentségek háttérbe szorulnak. János nem beszél az úrvacsora szereztetéséról, ellentétben a másik három evangéliummal. Viszont a mennyei kenyérről szóló fejezetben van egy szakasz, amely az úrvacsora