Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága (Budapest, 1996)

A MÁSODLAGOS PÁLI LEVELEK

A kolossei levél 83 bekapcsolásával a levélíró a kereszt kozmikus hatóerejét vallja meg. A kozmosz megbékéltetése úgy történik, hogy az evangélium hirdettetik „minden teremtménynek az ég alatt" (1,23). A népek missziója kozmikus kisugárzású (E. Schweizer). 2. A krisztológia, a Krisztusról szóló tanítás és az etika szorosan összefonódik a levélben. A hit és élet elválaszthatatlan. A levél elején így ad hálát a szerző a gyülekezetért: „hallottunk a Jézus Krisztusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amely valamennyi szent [hívő] iránt él bennetek" (1,4). Majd említi az értük való szüntelen könyörgését: „hogy tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden lelki bölcsesség és belátás révén, hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöket mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében" (1,9-10). Ez a kérés emlékeztet zsidó imádságokra és a kumráni zsidó közösség szövegeire - jeléül annak, hogy a levélíró a hagyomány széles területéről merít, és mondanivalója szolgálatába állítja azt. Más részletek is bizonyítják az etika beleszövődését a tanító jellegű fejtegetésekbe a levél első felében (2,2.6). A levél második része szinte teljes egészében a keresztény új életről szól (3-4. fej.). A szeretet fog át minden más erkölcsi vonást, mint például a jóság, szelídség, türelem, megbocsátás (3,12-14). Aszerzőkülön foglalkozik a keresztény családdal, az urak és a rabszolgák viszonyával (3,18-4,1). Az intelmek olyan részletre is kiteijednek, mint a hívők magatartása a nem hívőkkel szemben (4,5-6). A keresztény ember hétköznapjaira ugyanolyan hangsúly esik a levélben, mint Krisztus igaz ismeretére. A jó cselekedetek mögött alapvető esemény áll: a keresztények életében döntő fordulat történt. Erről a kozmikus Krisztus-himnuszt bevezető hitvallási töredék szólt: Isten „megszabadított minket a sötétség hatalmából, és átvitt szeretett Fiának országába, akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata" (1,13-14). A „sötétség" Isten-ellenes szférájából a hívő ember Krisztus uralma alá helyeztetett. A megváltás és a bűnbocsánat azonossá tétele az idézett helynek a keresztséggel való összefüggésére utal. Az uralomváltozás a keresztségben ment végbe. A bűnbocsánat központi jelentősége végigvonul az egész levélen (1,14; 2,13; 3,13). A keresztségben történt fordulatot a levélíró Pál apostol szavaihoz kapcsolódva is leíija:,A keresztségben vele [Krisztussal együtt] eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki fel támasztotta őt a halottak közül" (2,12.Vö. Róm 6,4-5). A keresztségben Isten összekapcsol Krisztus halálával és feltámadásával. Krisztus keresztjén végbement bűneink bocsánata és a kozmikus hatalmak feletti győzelem (2,13-15), a tőlük való megszabadulás (2,20). A keresztény embernek Krisztussal együtt feltámadt örök élete a jelenben „el van rejtve Istenben. Amikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben" (3,3-4). Ajó cselekedetek ennek a rejtett, de valóságos új életnek a gyümölcsei, mindhalálig a bűnnel való küzdelemben, a megújulás szüntelen feladatában (3,3-10). „Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol* Krisztus van, aki az Isten jobbján ül (3,1). A keresztény ember a földön jár mindkét lábával, de „felfelé" való tájékozódással - ahogyan hangzik a levél térbeli, mitikus világképének megfelelően. Akolosséi levél is számol a parúziával, de abban a formában, hogy az a Krisztussal együtt a hívők mennyei életének nyilvánvalóvá