Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága (Budapest, 1996)

A MÁSODLAGOS PÁLI LEVELEK

A KOLOSSÉIAKHOZ ÍRT LEVÉL 1. A világkép, amellyel ebben és az efezusiakhoz írt levélben találkozunk, eltér az átlagos bibliai világképtől. A világ nem háromemeletes építmény: menny - föld alvilág, hanem égi szféráktól, a „mennyektől" beborított felület. Legalsó része maga a föld felszíne. Fölötte, az égi terekben kozmikus hatalmak léteznek. Legfelül trónol az Isten, mellette Krisztus. Létezni annyi, mint vonatkozásban élni, kiszolgáltatva lenni a kozmosznak. A gyülekezetben olyan szinkretista (valláskeveredésre jellemző) tévtanítás terjedt el, amely szerint az ő „filozófiájuk" védelmet és segítséget nyújt a fenyegető kozmikus hatalmakkal szemben. Ha „a világ elemeit", az egyes ember sorsát is meghatározó démoni hatalmakat tisztelik, és bizonyos kultikus, szertartási előírásokat teljesítenek, nem kell tőlük félniük. Eszméikbe asztrális világszemlélet is belejátszik: a csillagok, mint személyes hatalmak, reprezentálják ezt a mitikus kozmoszt. A tévtanítás képviselői magukat keresztényeknek, sőt éppen igazi keresztényeknek tartják. Velük küzd a levél: „Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik" (2,8). A tévelygés elméleti és gyakorlati részeire csak a levél óvó figyelmeztetéseiből tudunk visszakövetkeztetni (2,16-18.20-23). Rítusaiknak az a céljuk, hogy általa kozmikus erőkben részesüljenek. A levélíró nem akarja a világképüket megváltoztatni. Nem tagadja kozmikus hatalmak létezését, hanem átveszi a fogalmakat, és mintegy belülről próbálja elvezetni a tévelygőket a helyes keresztény igazságra és életre. Teszi mindenekelőtt azzal, hogy egy keresztény himnuszt idéz a hagyományból. A korabeli olvasó elé odaállítja a „kozmikus Krisztus-szemlélet" himnuszát (E. Käsemann). Csak kozmikus Krisztus szabadíthatja meg balga félelmeiktől a kolosséi keresztényeket. A hellenisztikus-keresztény ének hirdeti, hogy Krisztus a kozmosz Ura és Megváltója. „Benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett" (2,16). A felsorolt láthatatlan hatalmak, földöntúli erők helyett a mai ember sorsot, végzetet, átöröklést emlegetne (Karner Károly). Sőt a csillagképeknek az emberi életre gyakorolt hatását hirdető mai horoszkópok is az antik sejtelmek megújuló folytatását tükrözik. Az elsőszülöttként a halottak közül feltámadt Krisztus által békéltet meg Isten „önmagával mindent, a földön és mennyekben" (1,20). A „mindent" a kozmikus erőkre is vonatkozik. A világhatalmas Krisztus kezében, és nem a kozmikus hatalmak kezében vannak a kolossébeli hívők is. Az újszövetségi kutatás úgy látja, hogy a levél szerzője két fontos kiegészítést helyezett el a himnusz szövegében Az „ő a feje a testnek"-megállapításhoz hozzáfűzte: „az egyháznak" (1,1b); a megbékéltetésról szóló mondatot pedig így folytatta: „békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által" (20. v.). Az „egyháznak" szóval a szerző hangsúlyozza, hogy Krisztus teste nem a kozmosz, hanem az egyház. A himnuszban a „test" eredetileg kozmológiai jelentésben állott. Krisztus feje az egész világnak, de csak az egyház az őteste. A Jézus kereszthaláláról szóló mondat