Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága (Budapest, 1996)

A MÁSODLAGOS PÁLI LEVELEK

A MÁSODLAGOS PÁLI LEVELEK Néhány Pál apostol nevét viselő levelet tanítványai, illetve tanításának folytatói írtak. Az apostol örökségét kívánják őrizni azzal, hogy Pál nevében és tekintélyének igénybevételével fogalmaznak. Ilyen eljárás antik szerzőknél szokásos volt, és semmiképpen sem szabad mai szemmel megítélni. Hasonló névhasználat más újszövetségi leveleknél is előfordul, amelyekkel a továbbiakban foglalkozunk. Iratuk élén a szerzői megjelölés az apostoli hagyomány ápolásának kifejezésére szolgált. A másodlagos páli levelek különbözősége az eredetiektől megfigyelhető a stílus, a világkép vagy a történeti helyzet, valamint a tartalom tekintetében, melynek bizonyos részei Pál apostol gondolatait hordozzák. Anakronisztikus, kortévesztő lenne, ha ezt a pszeudoním, álnév használatot a mai szerzői jog fogalma alapján bírálnánk el. Az ókorban nagyfokú szerénységnek számított, ha egy tanítvány a maga munkáját mestere neve alatt jelentette meg, akinek mindent köszönhetett (W. Marxsen). A THESSZALONIALAKHOZ ÍRT MÁSODIK LEVÉL Az első példája annak a fáradozásnak, hogy a keresztény gyülekezet a páli örökséget a rajongók tévtanításával szemben érvényesítse. Ε levelet Pál eredeti, első leveléhez szóló kommentárként olvashatjuk (2Thessz 2,1-2). A második levél megmagyarázza, miért késik Krisztus visszajövetele. Mielőtt az Úr dicsőséges napja elérkeznék, a végső idők bizonyos eseménysorozatának kell bekövetkeznie (2,3-10). Pál az első levélben a közeli parúziával számolt: „mi, akik élünk, és megmaradunk, velük [a feltámadó holtakkal] együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk" (IThessz 4,17). A Pál neve alatt írt második levél ennek a kijelentésnek a káros hatásai ellen küzd: egyesek azt vélik, „mintha az Úr napja már közvetlenül itt volna" (2Thessz 2,2), és tétlenül várakozva, a munkától tartózkodnak (2Thessz 3,6-15).