Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága (Budapest, 1996)

PÁRHUZAMOS EVANGÉLIUMOK

56 Az Újszövetség színgazdagsága jótékonyság, az imádkozás és a böjtölés voltak azok a jó cselekedetek, amelyekkel az ember megmutathatja szeretetét Isten iránt. Ezt a hármat sorra veszi a Hegyi beszéd, ám hangsúlyozza, hogy nem történhet emberek tetszésének keresésére (6,1-18). Jézus helyesli a zsidóktól megkívánt templomadó megfizetését tanítványai részéről Máté külön anyagában (17,24-27). Nem helyteleníti szent helyek felkeresését áldozás céljából a zsidó hagyománynak megfelelően, de csak a haragossal való megbékélés után (5,23-24). A zsidó írástudók szabályaira Jézus tanítványai is figyeljenek, de óvakodjanak a képmutató magatartástól (23,1-2). Mint a fentebbi példák mutatják, Máté gyülekezetének a zsinagógával való vitája a törvény értelmezése és cselekvése körül forog. Jézus kritikája a zsidó kegyességgel szemben nem a törvény ellen fordul, hanem a törvény igazi értelmezésével, a kegyesség helyes gyakorlásával kapcsolódik össze. Az írástudók és farizeusok elleni beszéd abban csendül ki, hogy a törvény előírásainak teljesítése mellett a lényegről, a gyengék jogáról, az embertársak iránti irgalmasságról és hűségről megfeledkeznek: „Pedig ezeket kellene cselekedni, de azokat sem elhagyni" (23,23). Ám nem hiányzik innen a tanítványok feddő oktatása sem (23,8-12). Az evangélista gyülekezetének hellenisztikus ága viszont nem veszi komolyan a keresztény élet követelményeit. Ezzel a felfogással és követőikkel legalább olyan éles Máté küzdelme, mint a zsinagógával. Ez a pogánykeresztény csoport félreteszi az Ószövetséget (5,17). Jézus számukra a feltámadott Úr, akinek nevében a karizmatikusok jövendőt mondanak, gyógyítanak, más csodákat tesznek (7,22), de hiányoznak életükből az Isten szerinti cselekedetek (7,21). Ezért hamis próféták ők (7,15-20). Ezekkel a keresztényekkel szemben azonban Máté evangéliuma nemcsak a cselekvő hit jogos követelményét állítja, hanem - s ebben jelentkezik a szigorú zsidókeresztény álláspont - a törvény teljes és maradandó érvényessége mellett hoz fel „bizonyosan nem Jézustól magától fogalmazott, radikális zsidókeresztény hagyományt" (G. Bornkamm). így hangzik: „Amíg az ég és föld el nem múlik, egy ióta vagy vessző sem vész el a törvényből, míg be nem teljesedik" (5,18). Az evangélista ezt a radiális kijelentést abban az összefüggésben közli, hogy Jézus az Ószövetségben foglalt isteni ígéret és törvény betöltője: „Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem betölteni" (5,17). Ez a középpontba állított jézusi mondás megállapítja, hogy Jézus Istennek az egész Ószövetségben megnyilatkozó akaratát teljes mértékben megvalósította (G. Delling). Megvalósította az ígéret oldaláról: erről tanúskodik Máté, amikor sűrűn belevesz evangéliumába ószövetségi idézeteket, melyek Jézus cselekedeteit, életének egyes eseményeit hozzákötik az Ószövetség megfelelő helyeihez, mint az ott írottaknak megvalósulását. „Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által" (1,22). Gyakran találkozunk Máté evangéliumában hasonló mondatokkal (2,15.17.23; 4,14; 21,4.16 stb.). Keresztelővonakodik megkeresztelni Jézust méltatlansága tudatában; Jézus válasza így hangzik: „Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot" (3,15). A szenvedéstörténetet is ezzel a magyarázattal kíséri Máté: „Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai" (26,56. Vö. 26,54.). Jézus megvalósította Istennek az Ószövetségben kijelentett akaratát a követelmény oldaláról is. Erre utaló példákként sorakoznak fel a Hegyi beszéd antitézisei, ellentételei (5,21-48): „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek ... Én pedig azt