Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága (Budapest, 1996)

PÁRHUZAMOS EVANGÉLIUMOK

Lukács evangéliuma 57 mondom nektek ..." Hatszor ismétlődik ez a szembeállítás. Valamennyi esetben a jézusi szó nem csökkenti, hanem fokozza és elmélyíti a parancsok tartalmát. Nemcsak az ölés, hanem már a harag; nemcsak a házasságtörés, hanem már a kívánság; nemcsak a hamis eskü, hanem maga az eskü vétkezés Isten törvénye ellen. Ne szálljatok szembe a gonosszal... Szeressétek ellenségeiteket... Isten követelő akaratának radikális voltához kapcsolódik végső lényegének érvényesítése: ez pedig, amint már érintettük, a könyörülő szeretet. Máté evangéliumán végigvonul a törvény legfőbb summája, a szeretet parancsa. Az egész törvény összefoglalása Jézus meg nem szűnő felhívása a szeretetre - ahogyan szépen mondja E. Schweizer. Máté a cselekvő kereszténység hirdetője. Lépten-nyomon találkozunk evangéliumában ilyen hangsúlyokkal. Ő hozzáfűzi a Miatyánkhoz a megbocsátás nélkülözhetetlenségét, s ezzel megerősíti az 5. kérést (6,14). A gonosz szolgáról szóló példázat a megbocsátás elmaradásáért Isten ítéletének fenyegetésével végződik (18,35). A királyi mennyegző példázata hangsúlyozza, hogy Isten eljövendő országába az ő kegyelmes meghívása által jutunk, de ítélet vár arra, akin ő nem talál „mennyegzó'i ruhát", azaz híjával van a megújult életnek (22,11-13). Az utolsó ítéletre nagy nyomaték esik Máténál. Az idevágó szakaszok között külön is kiemelkedik az eljövendő dicsőséges Krisztusról mint ítélő bíróról festett nagyszabású kép: üdvösség és kárhozat azon fordul meg, hogy az éhezők, szomjazok, jövevények, ruhátlanok, betegek, foglyok nyomorúságán segített-e valaki, mert ha igen, valójában Jézussal tette; ha nem, ővele nem tette meg (25,31-46). A felsorolt igehelyek mind Máté külön anyagából valók. Az ő keze emeli magasra őket evangéliumában. Nem sikkad el Máténál Isten kegyelmének nagysága. A boldogmondások megelőzik Jézus parancsait a Hegyi beszédben (5,3-12). Az üdvöt hirdetik - feltétel nélkül - a rászorulóknak. Isten kegyelmi ajándékaként ígérik eljövendő országát minden áldásával! A jövő idejű igealakok előre mutatnak: „meg fognak vigasztaltatni" a sírók, „Isten fiainak fognak neveztetni" a békét teremtők... De az „övék a mennyek országa", mely keretezte az eredeti boldogmondásokat (3., 10 vers), már jelenként hangzik. S a „boldogok" megszólítás (tulajdonképpen: „üdv néktek"), mely bevezeti a mondásokat, már a jelenben a végső jövő részeseivé teszi őket. „Jézus igéjében máris megszólal az Isten királysága és ebben a világban eleven valósággá lesz" (Karner Károly). Minden Isten kegyelmétől függ. Ennek legvilágosabb üzenete a csak Máténál olvasható példázat a szólómunkásokról (20,1-15). ^gazda a nap különböző óráiban fogadja meg a munkásokat, de a fizetésnél az utolsó, egyetlen órát dolgozók is ugyanannyit kapnak. Az egész napot végig dolgozók felháborodására a gazda ezt mondja egyiküknek: „Én az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok?" A példázat hasonlítási pontja itt van: Isten szuverén módon, meg nem érdemelten osztogatja kegyelmét. Isten az örökélet ajándékát nem emberi teljesítmények alapján adja, hanem kizárólag irgalmas kegyelméből - magyarázta nekünk több mint félszázada Karner professzor. Jellemző Mátéra a Hegyi beszéd első boldogmondásának a kiegészítése is. A jézusi szó a beszédforrásban a valóságos szegényekre vonatkozott (Lk 6,20). Máté átértelmezi: „Boldogok a lélekben szegények" (5,3). Azok, akik Istenre vannak rászorulva; akiknek minden segítségük Isten. Ellentétben nem annyira az anya-