Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága (Budapest, 1996)
PÁRHUZAMOS EVANGÉLIUMOK
MÁTÉ EVANGÉLIUMA MÁTÉ SZITUÁCIÓJA Máté evangéliumát meghatározza írójának múltja és az a gyülekezeti helyzet, amelyben él. Az evangélium ismeretlen szerzője Krisztus után 90 körül írta könyvét valahol Szíriában, talán Palesztinával szomszédos területen. 0 maga un. zsidókeresztény, Krisztus-hívő zsidó. Gyülekezete is javarészt a törvényhez ragaszkodó zsidókeresztényekből áll, de jelentkezik benne egy pogányokból lett keresztény csoport erős enthuziasztikus, rajongó irányzattal. Éles az ellentét a helybeli zsidóság és Máté gyülekezete között. Ebben a történeti helyzetben született Máté evangéliuma. A szerző alapul Márk evangéliumát veszi, de átrendezi, részben át is dolgozza. Beleépíti a Márktól nem ismert un. beszédforrást, amely Jézus mondásainak, beszédeinek nagyobb gyűjteménye. Felhasznál e kettőn kívüli hagyományanyagot is, így Jézus gyermekségének történetét (1-2. fej.). Szerkesztésének határozott jellegzetességei vannak. Ezek főként vázolt szituációjából származnak. Máté a hangsúlyt Jézus tanítására helyezi. Ez jelentkezik mindjárt abban, hogy Jézus tetteinek és szavainak sorrendjét megfordítja: Márknál előbb jöttek Jézus csodái és azután az igehirdetése. Máté ellenben így foglalja össze Jézus munkáját: „tanított ... és gyógyított" (4,23). Ennek megfelelően következik az 5-7. fejezetben a Hegyi beszéd; a 8-9. fejezetben gyógyító csodák kerülnek sorra. Elsőbbsége Jézus tanításának van, akinek Istentől származó hatalmára a kísérő, elsősorban betegeket gyógyító csodatételek utalnak. A Hegyi beszédet és az utána felsorakoztatott csodákat így köti össze Máté: „Amikor befejezte Jézus ezeket a beszédeket, a sokaság álmélkodott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók" (7,28-29). Más vonások is mutatják, hogy Máté számára Jézus szavai az előbbre valóak. Noha Máté evangéliuma jóval nagyobb terjedelmű, mint Márké, Máté mégis lerövidít Márktól átvett csodatörténeteket (Mk 5,l-20=Mt 8,28-34; Mk 2,l-12=Mt 9,1-8). Másutt a Márktól átvett történetbe beleszövi Jézus további mondásait (pl. Mk 2,23-3,6=Mt 12,1-14). Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy Máté evangéliumában Jézus elsősorban mint tanító jelenik meg, követői „tanítványok" (G. Bornkamm). Szavai nagy beszédekké, tulajdonképpen mondásgyűjteményekké vannak összeállítva: a Hegyi beszéd (5-7), a tanítványok kiküldése (10), példázatok (13), gyülekezeti rend (18), a farizeusi kegyesség ellen (23), az utolsó időkről (24-25). Korunk egyik neves új szövetségese a Hegyi beszéd komponálását és az evangéliumba való beépítését Máté legfontosabb hozzájárulásának nevezi (E. Schweizer). Jézus tanításában az evangélista adott helyzetének megfelelően a törvény kérdése jelentós szerepet játszik (a „törvény" az Ószövetség erkölcsi, rituális és kultikus törvényei, ahogyan az írástudók több mint 600 parancsolatban és tilalomban leírták). Máté magával hozta zsidó múltjából - gyülekezetével együtt - a törvényhez való ragaszkodást, de a jézusi értelmezés jegyében. A zsidókeresztény gyülekezet megtartja a szombatot (24,20), de a szeretet föléje növő parancsa felől magyarázza (12,1-8. Máté a márki történethez hozzáfűzi az ószövetségi igét: „Irgalmasságot akarok, nem áldozatot", Hós 6,6). A korabeli zsidó kegyességben a
