Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága (Budapest, 1996)

Az Újszövetség keletkezése

Az Újszövetség keletkezése 15 tiltakozni. Pál neve ezeken a leveleken az a fátyol, amelyen keresztül az időben előrehaladó egyház szólaltatta meg Isten mindig új és friss igéjét, s őrizte változott helyzetben, változó módon a nagy apostol tanítását. A thesszalonikaiakhoz írt második levél kapcsolódik Pál eredeti első thesszalonikai leveléhez. Mintegy magyarázza azt. De az első század végén íródván szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy a Krisztus visszajövetelét megelőző eseményekre még nem került sor (2,1-10). írója olyan keresztény körhöz tartozhatott, amelyben Pál régi leveleit tanulmányozták és magyarázták. A kolosséiakhoz írt levél továbbszövi Pál teológiáját, s a kis-ázsiai gyülekezetekben fellépett, kozmológiai irányú tévtanítókkal szemben Krisztusnak az egész mindenség feletti uralmát hirdeti. 80 körül keletkezhetett Efezusban, ahol különösképpen ápolták a páli örökséget. Az efezusiakhoz írt levél valószínűleg körlevél volt a kis-ázsiai gyülekezetekhez (Az „Efezusban" megjelölés 1,l-ben a legrégebbi kéziratokból hiányzik). Felhasználja a kolosséiakhoz írt levelet, és tovább formálja a páli tanítást az első század végének megfelelő helyzetben. Hatalmas témája az egyház. A Timotheushoz írt két levél, a Tituszhoz írt levél a gyülekezeti lelkipásztori szolgálathoz adott útmutatást. Az ismeretlen szerző, aki a páli teológiát alkalmazza az első század fordulójának egyházi helyzetében, az apostol tanítását őrző körhöz tartozhatott, talán Efezusban. A gyönyörű, személyes természetű és az apostol lelkületét híven tükröző részletekkel megerősíteni kívánja a levél apostoli súlyát (pl. lTim 1,12-17; 2Tim 4,6-8). A másodlagos páli levelekben a Pál apostol által hirdetett evangéliumnak az utódok között élő öröksége elevenedik meg - ez önmagában is megrendítővé teszi olvasásukat, s rajtuk át az élő Krisztus szól a századvég gyülekezeteihez és hozzánk. János levelei János evangéliumának a közelségéről tanúskodnak. Ajánosi igehirdetés folytatódik bennük, különösen az első levélben, részben változva. Az író az evangélium szerzőjének tanítványi köréből kerülhetett ki. Az evangélista teológiáját önállóan, néhol sápadtabban, formálja, de kétségtelenül annak örökségét képviseli. Közben felér az Újszövetség csúcsára: „Az Isten szeretet" (4,16). Ez az első levél gyülekezeti körlevél. A második és harmadik levél írója ugyanabból a jánosi körből való, mint az első levél szerzője, egyházi vezető (a „presbiter" szónak korabeli jelentése merőben más, mint ma), aki mindkét levelét gyülekezetnek írja. A János-levelek a második század elején íródhattak. Ajánosi gondolkozás más oldalról közelíti meg a Jézus Krisztusról szóló örömhírt, mint az Újszövetség többi irata, akár Pál. Az örök élet jelenvalóságára, éspedig a szeretetben való jelenlétére teszi a hangsúlyt, mely szeretet Istenből árad Jézus Krisztuson át. A mi korunkhoz különösen is közelállónak érzem a jánosi üzenetet. Luther legkedvesebb evangéliuma a Jánosé volt, noha ő maga a páli tanításon nőtt reformátorrá. János első levelének bevezető verseivel az író apostoli tekintélyt ad mondanivalójának, mintha Jézus életének szemtanúja lett volna. A másodlagos páli leveleknél már láttuk, hogy az ilyen eljárás teljesen beleillett a korabeli gondolkozásba, s nem szabad modern kritériummal elbírálni. Az apostoli lepel mögött a levélnek korához szóló keresztény üzenete dobog, messze távol az apostolok idejétől, áthatva az élő Krisztus jelenlétének bizonyosságától. Az Újszövetség többi levelével folytatjuk a sort. A zsidókhoz írt levél szerzője itáliai (13,24) pogányokból lett keresztényekhez szól, akiket elnyomás közepette a hitben