Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága (Budapest, 1996)
Az Újszövetség keletkezése
16 Az Újszövetség színgazdagsága való megmaradásra buzdít. 80-90 között keletkezhetett. A levél feliratát később azért adta az egyház, mert a szerző' mondanivalójához segítségül veszi az Ószövetséget. Jakab levele az egész kereszténységhez szóló irat kíván lenni (1,1). Az ismeretlen szerző gyülekezeti tanító tisztséget visel (3,1). Az Úr testvérének, Jakabnak a tekintélyével ruházza fel főként etikai tartalmú iratát az első század végén. Péter első levelének címzettjei pogányokból lett keresztények Pál apostol régi kis-ázsiai missziói területén. A pogány lakosság részéről őket érő szenvedések között, az első század végén, vigasztalja, erősíti olvasóit a levél ismeretlen írója Rómából. Péter apostol nevével ad súlyt szavának, de Pál apostol teológiai örökségét képviseli. Ezt Szilvánusz személyének bevonásával is jelzi (5,12), aki Pál munkatársa volt (IThessz 1,1; 2Kor 1,19). Akülönösnek tetszhető kombináció mély értelmű; képviseli az első század végének egyházi felfogását, mely szerint Péter és Pál apostol azonos értelemben tanították az egy evangéliumot az egész világon. Júdás levelének ismeretlen írója Jakab testvérére, Júdásra hivatkozva óvja a Krisztusban hívőket, a 2. század elején, a gyülekezetbe befurakodott tévtanítók félrevezető tanításától. Ennek a levélnek nyomán keletkezett Péter második levele, amely felhasználja Júdás levelét a hamis tanítás ellen, de főként Krisztus második jövetelének késése foglalkoztatja. írója - aki nem azonos Péter első levelének szerzőjével, közel fél évszázad választja el őket - Péter apostol tekintélyével ruházza fel iratát mondanivalójának apostoli súlya érdekében. Ez az Újszövetség legkésőbbi könyve, a 2. század közepén keletkezhetett. Ha visszatekintünk a legutóbb tárgyalt levelekre, legtöbbre közülük egyházi tekintélynek fiktív, állítólagos szerzőként való megjelölése jellemző. Péter apostol, Jakab és Júdás, az Úr testvéreinek neve a mi számunkra az a lepel, amely mögött ezeknek az iratoknak az érvényes keresztény üzenete rejtőzik. Isten igéjét a keresztény egyház és hívő szemében nem a szerzők személye garantálja, hanem az iratokban foglalt tanúságtétel Jézus Krisztusról, amint erre még visszatérünk. A Jelenések könyve keresztény apokaliptikus 1 irat. Szerzője egy János nevű ismeretlen keresztény próféta, aki nagy tekintélynek örvendett a kis-ázsiai gyülekezetekben (nem azonos János evangéliumának és leveleinek íróival, s nem állítja könyvében, hogy Jézus tanítványa lett volna). Az első század utolsó évtizedében, Patmosz szigetére száműzve írja könyvét a Domitianus császár üldöztetésétől szenvedő kis-ázsiai gyülekezeteknek a keresztény reménység erősítéséül. Krisztus-központú mondanivalójához főként a zsidó apokaliptikus hagyományból használ fel képanyagot. A keresztények vértanúságig menő megpróbált helyzetében a Krisztus megjelenéséhez kapcsolódó mennyei világ beköszöntésére irányítja a figyelmet. A végső történések részeként tekinti saját kora eseményeit. Nem szűnik meg a földön élő keresztények Isten- és Krisztus- dicsőítését bekapcsolni az előrement hívők, a célhoz ért egyház magasztaló énekébe. A rejtélyesnek látszó irat nem a távoli jövőnek íródott Krisztus visszajövetele időpontjának kiszámítására. Ajelennek szólt a közeli vég bizonyosságával (22,20). Az apokaliptikus anyagból és a kilencvenes évek véres üldöztetéséből, meg a menny korhoz kötött elképzeléséből szövődött a Jelenések könyvén az a lepel, amelyen át ρ mindenkori egyháznak meg kell találnia benne a végső örök jövő - időhöz ηβιλ kötött, téren és időn túli transzcendens 7 reménységét. Hogyan lett ezekből az iratokból az Újszövetség gyűjteménye? Ez a hosszú folyamat is lenyűgöző látvány. Az apostoli leveleket a gyülekezetek istentiszteleti összejőve-
