Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága (Budapest, 1996)
Összefoglaló kitekintés
138 Az Újszövetség színgazdagsága megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik. Ezt hirdesd". „Amit most felolvastam, az nem karácsonyi ige. A „megjelent az Isten üdvözítő kegyelme" szavak nem Jézus születésére, hanem Krisztus születésétől haláláig és feltámadásáig, egész földi életére és művére, megváltó művére vonatkoznak. Karácsonyt nem lehet kiszakítva ünnepelni. Vannak, akiknek van karácsonyuk, de más ünnepük nincs. Karácsony kedves ünnepem - mondják -, nagyon sok szép emberi hangulattal, de nagypétekkel, húsvéttal nem tudok mit kezdeni. A csak karácsonyi kereszténység fából vaskarika. Nem prédikálhatunk karácsonyról anélkül, hogy az ünnep üzenetébe bele ne foglalnánk nagypéntek és húsvét ajándékát - erre figyelmeztet az előbb felolvasott nem karácsonyi ige. Jézus Krisztusban, a megszületett, földön járt, megfeszített és feltámadt Krisztusbanjelent meg az Isten kegyelme. Olyan ez, mint amikor egy csillag feltűnik az égbolton. Jézus Krisztus életével, halálával, feltámadásával egy csillag tűnt fel az emberiség égboltján, s azóta is fénylik az egész világ fölött. Minden ember számára megjelent az Isten kegyelme. Nem szabad Krisztus jelentőségét, karácsonyt, nagypénteket, húsvétot leszűkítenünk a hívőkre, a vallásos emberekre. Ahogyan egy fényes csillag - hogy az előző hasonlatot folytassam - azok felett is ragyog, akik nem néznek rá, úgy ragyog Isten kegyelme Krisztus óta az egész emberiség, minden nemzedék egén. Azok fölött, akik már elmúltak, a ma élők fölött és az utánunk következők fölött is. Ünneplő keresztény gyülekezet! Isten kegyelme ragyog ránk Krisztuson át ennyi a mai mondanivalónk, ennyi Isten üzenete. És itt be is lehetne fejezni a prédikációt. Avenezuelai magyar protestáns egyházi lapot adta át olvasásra tegnap egyik presbiterünk. Benne többek között a következő kis, szinte mosolyogtató, ám komoly híradást olvastam: A Lutheránus Világszövetség dél-amerikai titkára, aki nyilván tud angolul, németül s talán - éppen azért, mert Dél-Amerikában szolgál - spanyolul is, de magyarul természetesen nem tud -, ebben az esztendőben részt vett a caracasi protestáns magyar gyülekezet új evangélikus lelkészének egyik istentiszteletén. Istentisztelet után a magyar lelkész odalépett a világszövetségi titkárhoz, aki maga is lelkész. Sajnálkozva említette az illetőnek, hogy nem érthetett semmit a prédikációból. Erre az derűsen válaszolt: „Mindent megértettem belőle, ami lényeges". „Hogy-hogy?" „Mert megértettem belőle azt a szót, hogy evangélium, aztán azt, hogy Jézus Krisztus, és megértettem belőle, hogy ámen". Igaza volt, az igehirdetésben Isten örömhíre szól hozzánk Jézus Krisztusról. Lényeges, hogy magunk is rámondjuk hittel és az életünkkel az áment, úgy van. Elég lenne ma nekünk is ennyi: Isten kegyelme ragyog ránk a Krisztuson át, mert ez a mai ünnepen az Isten igéjének az üzenete. És mégis folytatom, hogy ezt a ragyogó csillagfényt néhány sugarára felbontsam az alapigénk szerint, amit végigolvastunk. Mit tesz Isten kegyelme Krisztuson át, ahogyan ragyog az egész emberiség felett? 1. Mindenekelőtt ezt kell mondanunk, mert ez az első: bűnbocsánatot ad. Jézus Krisztus „önmagát adta értünk, hogy megváltson minket". Mit jelent ez, hiszen' nagyon sokszor hallottuk a bűnbocsánat szavát úgy, hogy már frázisthak tűnhet előttünk? Azt jelenti, hogy Isten szeret bennünket a bűneink ellenére. Talán így jobban átéljük, megérezzük a bűnbocsánat mélységét. Ő szeret minket bűnös
