Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága (Budapest, 1996)

Összefoglaló kitekintés

Összefoglaló kitekintés 139 voltunk ellenére. Ezt hirdetem most - alapigénk záró tőmondata alapján. Azt, hogy Isten hűségére számíthatunk, akármilyen az életünk és akárhányszor is nem törődünk ővele, nem hiszünk benne, elfordulunk tőle. Ez a kegyelem. Nem természetes, magától értetődő, nem logikus, hanem ingyen kegyelem! Isten szeretetét nem érdemeljük meg - soha és semmikor. Aki valaha is őszinte tud lenne magához és végiggondolja ezt a kérdést, hogy megérdemlem-e én az Isten szeretetét -, ha becsületes önmagához, akkor csak annyit tud mondani önmagáról, hogy nem, nem érdemlem meg. Szeret az Isten! Nos tehát ez a bűnbocsánat. Isten bűnbocsátó és gondviselő szeretete nem két aktus, amint sokszor gondolni szokták hívő emberek. Egyetlen aktus. Mert akkor, amikor Isten törődik velem, gondot visel rólam, abban már benne van a bűnbocsánat, hiszen bűneim ellenére szeret és törődik velem. 2. Mit tesz Isten kegyelme Krisztuson át? A másik, amit tesz, hogy Isten kegyelme Krisztuson át nevel bennünket. Ritkán olvasható ez a szó ebben az összefüggésben a Bibliában - talán sehol másutt -, hogy Isten kegyelme „nevel" bennünket. A reformáció újra felfedezte ennek a mélyén lévő bibliai igazságot és hirdette: nem Isten parancsa, törvénye, haragja, az ítélet fenyegetése nevel igazán a jóra, hanem éppen ellenkezőleg az Isten irgalma, szeretete neveli az embert jó cselekedetre. Józanul, igazságosan és kegyesen éljünk a világban. Erre nevel nem Isten törvénye, hanem kegyelme. Akorabeli görög filozófiai etika három jellegzetes szava az, amit ebben a felsorolásban találunk: józanság, igazságosság, istenfélelem. Lám, az Újszövetség ezeket a pogány etikai fogalmakat veszi át a keresztény élet jellemzésére. S ennek a mélyén rendkívüli igazság rejtőzik. És pedig az, hogy Isten a keresztény hívőkből nem valami különleges embert, extra emberpéldányt akar formálni, hanem egyszerűen emberré akarja faragni. Emberré, igaz emberré, amilyennek teremtetett. Isten a bűneink ellenére való, bűnbocsátó szeretete által naponta belső döntésekre akar segíteni, hogy a se Istent, se embert nem tekintő, csak önmagunk önzésének élő énünknek nemet mondjunk, és igent mondjunk cselekvésünkkel az igazi emberi mivoltunknak. Isten kegyelme olyan emberi életre nevel, amely józan, azaz önmagán uralkodni tudó. Igazságos, azaz személyválogatás nélkül másokat jóra segítő. És kegyes, azaz Istent tisztelő, őt mélységesen komolyan vevő, néki hálás élet. Igen, Isten irgalmas szeretete a legnagyobb erkölcsi ösztönző erő a hívő ember életében. Ösztönző erő arra, hogy egyszerűen emberek legyünk, a szónak igazi értelmében. És az is benne van a mai igében, hogy Isten kegyelme dolgozik rajtunk, bennünk. Itt megint nem felszólítást kapunk, egy hatalmas tény elé kerülünk: Isten kegyelme nevel bennünket akkor is, ha nem vesszük észre. Ha valaki széttekint az életében, érzéseiben, gondolatai között, tetteiben -, mégha nagyon próbál is hinni Istenben, nem igen veheti észre Isten nevelésének eredményét. A látóhatárát inkább saját botlásai, szeretetlenségei fedik el. De azért, ha elgondoljuk, hogy milyen emberek lennénk, ha nem éltünk volna az egyházban, ha Isten kegyelme, bűnbocsátó szeretete, amelyet újra és újra hallunk és hirdetünk, nem dolgozhatott volna eddigi életünkben, a lelkünkben, a gondolkozásunkban, bizonyos, hogy nem tartanánk ott sem, ahol vagyunk. Isten kegyelme dolgozik rajtunk: ha nem is vesszük észre, nevel bennünket, egyszerűen emberré, különb emberré, minden botlásunk ellenére mégis nevel bennünket igazabb emberré. 3. És végül a harmadik sugár, amire felbontja mai igénk az egyetlen csillagot: Isten kegyelme Krisztuson át reménységet ád. Reménységet ad a földi jövőről, hiszen