Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága (Budapest, 1996)

A TÖBBI LEVÉL

A zsidókhoz írt levél 115 értünk" (9,24). Emberré létele itt ér céljához. „Mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez, hogy irgalmas és hű fó'pap legyen az Isten eló'tti szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mivel maga is kisértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek" (2,17-18). Mindez szívbe markoló, de mitikus leírás, hiszen a mennybe, a transzcendens létbe nem lehet betekinteni. Ám jelentése végtelenül sokatmondó: A bűnbocsánat Krisztus által végérvényes valóság, s a hívők, Krisztus földön küzdő testvérei mindig számíthatnak kegyelmes Uruk segítségére. 2. A keresztény gyülekezet, egyház az Isten vándorló népe. Az ígéret földje, Kánaán felé tartó Izrael a levélíró tipologikus írásmagyaráza szerint a keresztény egyház, gyülekezet előképe. Isten újszövetségi népe a mennyei cél felé halad a földön. De útközben sokan elveszhetnek, mint egykor Izrael megkeményedett szívű nemzedéke (3,7-19). Ezért az iraton végigvonul az intő, figyelmeztető szó: „Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől" (3,12). Krisztus visszajövetelének a közelsége is a kitartásra való buzdítást szolgálja a levélben. Három motívum húzódik át a biztató, óvó beszéden: az ígéret, a hit és az Isten igéje, beszéde. Istennek vannak már megvalósult ígéretei, és még beteljesületlenek. Ábrahám ténylegesen lakhatott a megígért földön és egy nép ősapjává lehetett (11,9; 6,13-15). Ám az Ószövetség hívő embereire mégis ez a megállapítás érvényes: „Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek" (11,13). Jézussal beteljesült Istennek új szövetség kötésére vonatkozó ígérete (8,6). Isten mai népe pedig a végső, beteljesülésre váró ígéret reménységében él. Ez az ígéret képekben bomlik ki a szerző szeme előtt: a mennyei haza (11,14-16), az Istentől épített város (11,10; 13,14), a mennyei Jeruzsálem (11,22), az igazi „szombat", Isten „nyugalmának" a helye (4,9). Az örökkévaló örökség ígérete és a beteljesülés közötti feszültséget fejezi ki a vándorlás fogalma. Isten vándorló népe a hit útján jár. Ezt mutatják a hit felsorakozó ószövetségi példái a 11. fejezetben. Bemutatásukat a szerző ismétlődően „a hit által" megjelöléssel vezeti be, s ezzel életük, cselekvésük rugójává a hitet teszi. Mózes „hit által" hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant (11,27). A hit túl azon, hogy Istennek megfelelő magatartás, objektív értelemben a remélt üdvösség valóságának a bizonyítéka (G. Bornkamm). „A hit a remélt dolgok valósága és a nem látott dolgok bizonyítéka" (11,1). A keresztény hitben jelen van az isteni valóság és a végső jövőnek, a mennynek a bizonyossága (H. Köster). így lesz a reménység a hit egyik cserefogalma. Hasonlóan cserefogalmak a hittel a bizodalom, a türelem, a kitartás, az állhatatosság. A levélben a hit átfogja az egész keresztény létet. Ahit engedelmesség Isten szavának és hívásának. A vándorút megpróbáltatásai között a csalhatatlan reménység és a kitartó hűség óv meg az eleséstől (6,11-12). Ezt mutatja az a részlet is, ahol a szerző az egymásért való felelősségre figyelmeztet, amely különben a levél nem egy helyén előjön (3,12-13; 10,24): „Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön" (12,15). Mérgező növény káros hatása a gyülekezet kertjében - ezt tartalmazza a hasonlat. Az Isten kegyelmébe való belekapaszkodás megtartó erő. a levélből kitűnik, hogy nem egyszerűen az üldöztetés veszélye az, ami kísérti a hívőket hitvallásuk