Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága (Budapest, 1996)

JÁNOSI IRATOK

János első levele 107 eseménnyel (Jn 20,29!). Ugyanez történik a mai keresztény hívóvei, ha kezében van az Újszövetség. Jézus Krisztust az egykori szemtanúk is csak a hit látásával ismerhették fel (lásd 95-96. ο.). A levélíró a történetiség hangsúlyozásával a gnosztikus keresztények ellen lép fel, akik nem tartották Jézust „testben megjelent Krisztusnak". A bevezetés megadja a levél célját: „amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek, hogy nektek is közösségtek legyen velünk". A szerző' a testvéri kapcsolatot akarja erősíteni olvasóival és olvasói között, melyet a tévtanítók veszélyeztetnek. Ezt a gyakorlati célt mélyértelmű összefüggésbe állítja: „a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal". A jánosi teológiában a „közösség" szó csak ebben a fejezetben fordul elő (1,3.6-7), de jelentése ismétlődik olyan kifejezésekben, mint „őbenne lenni" (2,5;5,20), „őbenne maradni" (2,6.24), és kölcsönösen: mi Istenben és Isten bennünk (3,24;4,13). A levél célja abban csendül ki, hogy „örömünk teljes legyen": az Istennel való közösségben megtapasztaljuk az üdv előrevetítődő ajándékát (1,4;3,2).