Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága (Budapest, 1996)

JÁNOSI IRATOK

János első levele 105 megbocsátja bűneinket, és megtisztít minden gondoszságtól" (1,9). Nem általános bűnvallásról van szó a gyülekezet és annak vezetője előtt mintegy liturgikus formában, hanem a vétkek személyes megvallásáról Istennek. Az elkövetett vétkektől való megtisztítás szava a bűnbocsánatot ismétli meg, de nyomban következik a figyelmeztetés: „Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek". A levélíró számol a keresztény embernek holtáig tartó bűnös állapotával, ezért így folytatja: „Ha pedig vétkezik valaki", s utal a hagyományos őskeresztény tanításra Krisztus engesztelő áldozati haláláról és a megdicsőült Krisztus közbenjárásáról Istennél (2,1-2). Ez az összefoglaló kép a hívő ember vétkességéről ellentétben állónak látszik a levél folyamán előkerülő megállapítással: ,Aki őbenne [Krisztusban] marad, az nem vétkezik" (3,6). Idézem Bultmann magyarázatát: a „nem vétkezni" feltétele az „őbenne maradni"; de ki állíthatja magáról, hogy ezt a feltételt maradéktalanul teljesíti? A „nem vétkezik" megállapítás közvetve buzdítás a Krisztushoz való hűségre. Az egész szakasz biztató, serkentő szó - gnosztikus terminológiával - a keresztény ember erkölcsi erőfeszítésére, melyet megalapoz a hívőknek a valóságos Isten-gyermeki mivolta (3,4-9). így érthetjük meg a következő mondatot is: ,Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt, mert az ő magja benne marad, és nem vétkezhet, mert az Istentől született" (3,9). A„mag" az Istentől származás, a nemzés vallástörténeti képzetéhez tartozik; képes beszéd. Isten tettét jelenti, amellyel ő igéjében kinyilatkoztatja magát (S. Schulz). Azürichi Biblia „életmagnak" fordítja; az „élet" ebben a szókapcsolatban a jánosi értelemben vett életet, az örök életet jelenti. Isten-gyermekségünk Isten szeretetének elveszíthetetlen, maradandó ajándéka, melyet cselekvésünkben, a szeretetben kell valóra váltanunk.,Ajándék és követelés összetartoznak oly módon, hogy az egyik nincs a másik nélkül, mégis úgy, hogy az ajándék az első, amely a keresztény létet megalapozza" (Bultmann). 3. „Gyermekeim, itt az utolsó óra, és amint hallottátok, hogy antikrisztus jön, most meg is jelent; mégpedig sok antikrisztus jelent meg" (2,18-19). A szerző ismertnek tételezi fel az olvasók előtt Krisztusnak az utolsó időkben megjelenő ellenfelét. Antikrisztus oknak és hamis prófétáknak a tévtanítókat nevezi a levél (4,1-3; vö. Mk 13,22). Az őskereszténység apokaliptikus alakja itt elveszíti mitikus jellegét, s a gnosztikus keresztények megjelölésévé, mivoltuk meghatározásává válik. A gyülekezetből nőttek ki, s annak veszélyeztetői. 4. „Nektek pedig kenetetek van a Szentlélektől". A gyülekezet tagj ai a Szentlélek ajándékában részesültek - erre utal az „olajkenet" , mely csak később lett a keresztelési szertartás része. ALélek Isten ismeretét közvetíti: „és mindent tudtok" (2,20). A levél ezzel védi ki a gnosztikus keresztények állítását, mely szerint ők több, mélyebb istenismerettel rendelkeznek. A Szentlélek vétele nem egyszerűen a keresztség aktusához fűződik, hanem az azt megelőző és továbbkísérő igehirdetéshez. ASzentlélek folytatja tanító, kinyilatkoztató munkáját bennük és közöttük: „a kenet, amelyet tőle kaptatok, megmarad bennetek, és nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket" (2,27). A levélíró ezzel kapcsolódik a János evangéliumában szereplő Segítő-Szentlélek, a Paraklétosz munkálkodásához, anélkül, hogy ezt említené (Jn 14,26). 5., Az az Isten iránti szeretet, hogy parancsait megtartjuk, parancsai pedig nem nehezek" (5,3). A jánosi gondolatvilágban nincs helye Pál apostol alapvetőkérdé-