Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága (Budapest, 1996)
JÁNOSI IRATOK
104 Az Újszövetség színgazdagsága ság" és „sötétség" az isteni és az Isten nélküli szférát jelöli. Ezt a gnosztikus jellegű gondolatot használja fel a szerző, hogy az adott helyzetben megmutassa: a gyűlölet ellentmondásban van az Istenhez tartozással. Másutt is megfigyelhető a levélben a gnosztikus keresztényekre való célzás: „Aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született, és aki szereti azt, aki szülte, azt is szereti, aki attól született" (5,1). Az „Istentől születni" képzet eredetileg a misztériumvallások és a gnosztikusok gondolatvilágában gyökerezik (Karner Károly). Jelentése Jánosnál: a hívő ember új létét az Istentől kapta (Vö. Jn 1,13; ÍJn 2,29; 5,1.4.stb.). Az ember rászorul lényének megújulására és ennek alapja csak emberen túli eredetű lehet - ez közös vonás a keresztény igehirdetésben és a gnosztikus kegyességben, de döntő a különbség: a keresztény hit ezt az alapot Jézus Krisztus eljövetelében látja. A gnosztikus keresztények Isten iránti szeretetükről beszélnek, ez azonban lehetetlen az Istentől született testvérük szeretete nélkül. A levél más helyen a „tőle született" kifejezéshez szorosan kapcsolja a levélíró a magyarázatot: „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk" (2,29c-3,l). EGYES RÉSZLETEK 1. János első levelének egy szakasza roppant teológiai mélységet tükröz. Legfontosabb állítása páratlan az Újszövetségben: „Színe előtt azzal csendesítjük le szívünket, hogy bár a szívünk elítél, Isten nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud" (19b-20). Abból, hogy Isten nagyobb a bennünket vádoló szívünknél, az következnék, hogy mégjobban elítél, mint önmagunk. Amondatfolytatása azonban éppen ellenkező: azzal csendesítjük le háborgó lelkünket, (Melanchthon szerint a „megrettent lelkiismeretet"), hogy Isten mindent tud és ismer. Úgy nézi életünket, hogy mindent lát és mindennek a végső mélyére lát. Eszerint a „mindent tud"-nak egy magyarázata lehetséges: mindentudása irgalmas megismerés. Vádoló szívünk fölé növő kegyelmes megbocsátás. Mert teljesen ismeri bensőnket, lényünk legapróbb összetevőit, génjeinket, mélylélektani gyökereinket, örökölt és alakult mivoltunkat, körülményeinket. Belülről látja életünk történetét, erőtlenségeinket, vétkeinket és jó szándékainkat, szeretetünk parányi cselekedeteit és lelkületét. Eszembe jut, hogy a feltámadt Krisztus harmadszori kérdésére: „Szeretsz-e engem?", Simon Péter így válaszolt: „Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged" (Jn 21,18). Meggyőződésem, hogy a János-levélbeli meghökkentő helynek a megfejtése: Istennek a vádoló szívünk fölé növő nagyságából az életünk irgalmas magyarázata következik (Veöreös Imre i.m.202-205., 217-219). A keresztény gonosztikus tévtanítás kulcsfogalma (gnószisz=ismeret, ginószkó=ismerek, tudok) nyitja meg a levélíró jánosi tanítvány előtt Isten irgalmas nagyságának ajtaját. Az egész szakasz összefoglaló címe lehet (3,19-24): Bátor bizalom Isten iránt. Jellegzetesen szép és mély jánosi gondolat. A keresztény ember nyílt, őszinte, bizodalmas belső magatartása Isten előtt, mely lehetővé teszi, hogy nyugodtan, félelem nélkül forduljon hozzá. 2. „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság" (1,8). Ez a megállapítás célzás a gnosztikus keresztényekre, akik a Lélek birtokában magukat bűntelennek tartották. Ezzel a tévtanítással szemben hangsúlyozza a levél: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő:
