Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága (Budapest, 1996)

JÁNOSI IRATOK

JÁNOS LEVELEI AZ ELSŐ LEVEL János evangéliumának üzenete továbbsugárzott tanítványai körén át az érintett gyülekezetbe. A János első levelének később elnevezett iratot a ,jánosi iskola" egyik tagja írta, talán az, aki János evangéliumának záró fejezetét és kisebb átdolgozását készítette. Az evangélium és a levél szerzője tehát nem azonos, de a levélíró szeme előtt ott volt János evangéliuma. Ennek hatása lépten-nyomon érvényesül művében. Szoros rokonság áll fenn a két irat nyelve és gondolatvilága között, a különbségek mégis jelentősek. Az eltérést főként két tekintetben figyelhetjük meg: a másféle szituációban és a nagyfokú „egyháziasításban". 1. János evangéliuma a „világgal" küzd, melyet az ő helyzetében a zsinagóga képviselt. János első levelében a magukat keresztényeknek, sőt igazibb keresztényeknek tartó tévtanítók az ellenfelek, akik a gyülekezetből szakadtak ki. A tévtanítást hirdetők a gnoszticizmus elnevezésű irányzathoz tartoztak, akik a keresztény hitet ezzel a sokféle ágból összetevődő, bonyolult vallási áramlattal egybeolvasztották A korabeli gnoszticizmus részletes ismertetésébe nem mehetünk bele, csak azokra a tünetekre vetünk pillantást a levél áttekintésekor, melyekkel a levélíró küzd. Miközben elhatárolja a Krisztusról szóló evangéliumot a tévtanítók állításaitól, maga is felhasznál gnosztikus képzeteket, hogy az adott szellemi környezetben világossá tegye a keresztény hitet. (Veöreös Imre: János levelei. Budapest, 1970.) 2. János evangéliumának írója - mint láttuk - sajátos, az Újszövetségben egyedülálló teológiát vall. A jánosi gondolkozást már az evangélium redaktora, átdolgozója is közelebb vitte az általános keresztény tanításhoz, a levélíró pedig saját személyében képviseli az „egyházias" álláspontot több kérdésben. Krisztus visszajöveteléről és az ítéletnapjáról hagyományos értelemben szól (2,28): „Maradjatok meg őbenne, hogy amikor megjelenik, bizodalmunk legyen iránta, és meg ne szégyenítsen minket eljövetelekor". János evangéliumában az „eljövök hozzátok" húsvétra és a Szentlélek vételére vonatkozik. A levél eközben nem áldozza fel a jellegzetes jánosi látást az örök élet jelenéről: „Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe" (3,14. Vö. Jn 6,47: „aki hisz, annak örök élete van"). A levélíró hangsúlyt tesz a keresztség és az úrvacsora szentségére (5,6-8), míg János evangéliumának eredeti alakjában a szentségek elhalványodnak, és az ige kerül kizárólagos középpontba. Tekinthetünk úgy János első levelére, mint hídra a jánosi teológia és az egyházi közgondolkodás között. Magát az iratot csak későbbi hagyomány nevezi levélnek, de hiányzanak nála az ókori és a korabeli keresztény levélforma jellegzetességei. Nincs címzése, nem nevezi meg küldőjét, kezdő és záró üdvözlést sem tartalmaz. Inkább tekinthető körlevélnek, egy bizonyos terület kereszténységéhez szóló, visszatérő témákra tagozódó elmélkedéssorozatnak, melyet gyülekezetekben felolvastak.