Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága (Budapest, 1996)

JÁNOSI IRATOK

100 Az Újszövetség színgazdagsága Az evangélium előttünk fekvő teljes szövegét tekintjük az egyház kincsének. A hármas rétegeződés tekintetbe vétele (hagyományforrások, az evangélista saját munkája, a redaktor kiegészítései) az evangélium értelmezését segíti, ám az evangéliumra mai formájában figyelünk. Természetesen úgy, ahogyan a Szentírás minden részére: teológiai kritikával (P. Althaus). Fentiekben gyakrabban említek kutatókat, mint eddig tettem az Újszövetség színgazdagságáról szóló sorozatomban. János evangéliumának a bevezető soraimban jelzett sok problémája teszi szükségessé, hogy a teológiában járatosabb olvasóim számára megjelöljem azokat a támpontokat, amelyek munkámat kísérik. A negyedik evangéliummal foglalkozó, beláthatatlan teológiai irodalomban a megnevezett kutatókat tartottam a magam számára leginkább előrevivőnek; a névsor azonban nem teljes. János evangéliumát Luther a „páratlan szépségű fő evangéliumnak" nevezte. Egyedülálló mélységét és szépségét akkor kezdhetjük megismerni, ha kinyitjuk és olvassuk. Mert amit itt próbáltam adni, az csak szürke keret a tartalomhoz: az evangélium rabul ejtő szövegéhez.