Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

melyeknek tudatosítása erőt. biztatást adhat nekik a hitben és a keresztyén életben való további helytállásra, sorra kerülő figyelmeztetésének teljesítésére. A megszólítások a következő sorrendben ismétlődnek a két strófában: gyermekek, atyák, ifjak. A ..gyermekeim" megszólítás a lelkipásztor kedves, bizalmas odafordulása olvasóihoz —, amint a levél során ismételten találkoztunk vele, két görög szó váltakozó használatában (2.1.12.14.18.28: 3,7.18: 4,4; 5.21). Ezzel valamennyi olvasóját megszólítja. A másik két megszólítás már különböző nemzedékeket jelöl a gyülekezetben: a felnőtt és idősebb férfiakat „atyák", a fiatal férfiakat „ifjak" névvel. A nők megszólításának mellőzése a korra jellemző: bármennyire áttörte is a keresztyénség már kezdettől fogva a nők hátrányos ókori megkülönböztetését. az általános gondolkozás csökevényei, a kor szokásainak tiszteletben tartása fellelhető az Üj szövetségben is. Ilyen Pál apostolnak a nők hallgatására vonatkozó rendelkezése a gyülekezeti összejövetelen (1 Κ 14,34—35), vagy az asszony férjének való alárendeltségéről szóló ismételt szava (E 5,22—23 stb.). A nők korabeli társadalmi helyzete vetül abban a körülményben, hogy a levélíró őket nem szólítja meg levelében. Inkább formális hiány, s nem érinti azt a tényt, hogy a keresztyén gyülekezetekben a nők komoly megbecsülésben részesültek, és a levélnek ezek a sorai hozzájuk is szóltak. A gyülekezet egészéhez, majd idősebb és fiatalabb rétegéhez forduló megállapítások nem válnak szét határozott vonásokkal. Mégis megfigyelhető az életkor jellegzetességéből adódó különbség a két korosztályhoz intézett lelkipásztori mondatokban. (12) „Írok nektek, gyermekeim, hiszen meg vannak bocsátva bűneitek az ö nevéért." A bűnbocsánat az olvasók keresztyén életének alapja. Minden hitbeli vagy erkölcsi feladatra történő felhívás erre az alapvető tényre támaszkodik. Isten bocsánata a címzetteket a múltban érte el (erre utal az igealak), nyilván a Krisztusról szóló igehirdetésben, amikor keresztyénné lettek, s e bocsánat következménye a jelenükbe nyúlik. Lehetséges, hogy a megállapítás a keresztségre való emlékeztetést magában rejtette, de nem bizonyos. A „név" ősi vallástörténeti értelembein viselőjének erejét hordozza és lényét feltárja. Az Újszövetségben Jézus Krisztussal kapcsolatban több helyen találunk ilyen szövegezést: nevéért, 88