Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

neve által, nevében. Ezek a fordulatok magát Krisztust jelölik, és szorosan kapcsolódik hozzájuk a kinyilatkoztatás, a nyilvánvalóvá levés képzete. A Krisztusban végbement üdvözítő esemény feltárását is kifejezi a „neve". A fenti levelünkbeli mondatban „az δ nevéért" formula egyrészt azt jelenti, hogy Jézus Krisztushoz fűződik a bűnbocsánat, másrészt, hogy a Krisztus-eseményben megtörtént bűnbocsánat nyilvánvalóvá is lett. Krisztus élete, halála, feltámadása ajándékozta a bűnbocsánatot, a róla szóló igehirdetés pedig közvetítette: mindkét mozzanat hangsúlyos a „nevéért" szóban. A bűnbocsánat őskeresztyén értelme az egész Újszövetséget áthatja. Itt is világos: a bűnbocsánat nem valamilyen istenfogalomból, Isten jóságának, szeretetének vagy kegyelmének eszméjéből következik, hanem történés. Isten Krisztus művében megtörtént tette, melyet az igehirdetés tesz személyes eseménnyé a hivő hallgatók életében. A bűnbocsánat megtörtént eseményét villantja fel a szerző olvasóinak múltjában, jelenükre szóló érvénnyel. (13) „írok nektek, atyák, hiszen megismertétek a kezdettől valót." A felnőtt és idős emberek sajátja az élettapasztalat. Ezt az általános jelenséget alkalmazza a levél írója a gyülekezet érett és idősebb nemzedékére: a keresztyénné lételük óta eltelt időben mély Krisztus-ismeretre tettek szert. A párhuzam nem véletlen. Krisztus megismerése nem értelmi síkon történik, hanem a vele való személyes kapcsolat útján. Jézus Krisztussal közösségben folytatott élet során ismerték meg őt. Krisztus ismerete ennyiben párhuzamos a tapasztalatok révén megszerzett életismerettel. (A „megismertétek" görög igealakja perfektum: megismertétek és ismeritek. Lásd 2,3-nál!) Jézus nevének kiejtése helyett az író körülírja személyét, hasonló módon, ahogyan a levél első mondatában (1,1). Krisztus lényének örökkévalóságát domborítja ki a megjelölés. Visszacseng benne János evangéliumának első mondata, mely ugyanezt vallotta: Jézus Isten voltát. A megdicsőült Krisztus: az olvasók hittapasztalata. Ebben a későbbi hitbeli megismerésben igazolódik az egykori hivő szem- és fültanúk tanúságtétele, amelyet az apostoli hagyomány őriz nemzedékről nemzedékre (vö. 1,2). „Írok nektek, ifjak, hiszen legyőztétek a gonoszt." A fiatalság friss ereje és küzdőképessége ismerős életjelenség. Az ifjúkornak 89