Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

jelölésére. Közülük az erósz vitte a pálmát: ez jelentette valamilyen személy vagy tárgy szépségén, jóságán gyulladó szenvedélyes, a másikat kívánó szeretetet. Ezzel a szóval jelölték nemcsak a szerelmet, hanem az istenséghez vagy jó baráthoz fűző érzést is. A másik szó, a filia, a gondoskodó szeretetet foglalta magában. A harmadik, az agapé szó volt a legjelentéktelenebb (főleg igei formában található az antik görög iratokban). Semmit nem lehetett benne érezni az „erósz" hatalmából és varázsából, s alig valamit a „filia" melegségéből. Halványnak és ingadozónak mutatkozott a jelentése, de ilyen vonásokat tartalmazott: valakit többre tartok másnál; valamit, például egy célt, más dolgok elé helyezek. Az agapé szabad elhatározásból választja szeretetének tárgyát. Az „erósz"-ban ellenben a tárgya iránt ébredt vágy dolgozik. Az erósz a másik személyben vagy dologban saját életszomj úságának csillapítását keresi. Az agapé ajándékozó, tevékeny szeretet, amely a másiknak javára szolgál. Az agapé szava a lehajló szeretet értelmében is előfordul. Mégsem forrott ki határozott jelentéstartalma, a kultúrát és a filozófiát az erósz foglalkoztatta. Ekkor jött az Ószövetség görög fordításának nagy tette, mely a héber Ószövetség szeretetfogalmának fordítására a másik két jelentősebb görög szóval szemben ezt a harmadikat, a legjelentéktelenebbet töltötte meg a mély bibliai tartalommal. Joggal fordult feléje a választása, mert Isten szeretete Izrael iránt nem vágyból, hanem kiválasztó elhatározásból született, s Izrael szeretete Isten és a felebarát iránt nem mámoros érzés, hanem szolgáló tett. Ezeket a motívumokat éppen az agapé szó őrizte a görögben. Az agapé szürke görög szavát a Szeptuaginta, majd az Újszövetség tette az antik világban teljesen újfajta szeretet hordozójává. Gazdag jelentéstartalma az egész Szentírás legnagyobb, legjelentősebb fogalmává teszi. És ez a szó világít felénk legerősebb fénnyel a jánosi iratok betűrengetegéből. Nem vágunk elébe a sugárözönnek, ahogyan a „szeretet" jánosi értelme a levélből fokozódóan felragyog. Most elég annyit meglátnunk, hogy a szeretet Jánosnál isteni valóság, a „világosság", az „élet", az „igazság" fogalmával meghatározott isteni lét tartozéka, sőt tartalma. Az újszövetségi szeretet elsősorban nem érzés, hanem tett, noha az érzelmek nincsenek belőle kizárva. Jánosnál a szeretet létezési forma és tartalom: másokért élés. 73