Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

nénk ki értelmét a magyarban: az Istent megismertük és ismerjük. Ezzel azonban már nem tükröznénk hűen az eredeti szöveg képét, amely egy szóval fejezi ki a cselekvést. Segít viszont a görög igealak értelmének megéreztetésében a „meg" igekötő, hiszen a magyar „megismertük" magában hordja a kettős jelentést: nemcsak ismertük valamikor, hanem megismertük, tehát ismerjük. (A perfektum igealak fordításánál a jánosi iratokban figyelembe kell vennünk, hogy az említett görög nyelvi szabály sémi nyelvi háttérrel bíró írónál, mint János, nem vihető keresztül következetesen. Annál inkább, mert a görög köznyelv, a koiné az általános szabályt egyébként is fellazította. Ezt már megfigyeltük 1,1-nél, ahol a perfektum igealak a szabálytól eltérően elbeszélő múltat jelöl.) Van ismertetőjele a keresztyén ember életében, hogy Istent megismerte és ismeri. Ez pedig az Isten mindennapi életünkre vonatkozó akaratának teljesítése. Nem részletezi a levél írója Isten erkölcsi rendelkezéseit. Mondata, mint láttuk, nem a tízparancsolatra céloz. János levele úgy tesz nagyon erős hangsúlyt a keresztyén ember jó cselekedeteire, hogy meghagyja a keresztyén ember igazi szabadságát, melyet — mint a szakasz folytatásában látjuk — nem köt más, csak a szeretet. János úgy beszél Isten parancsairól a keresztyén életben, hogy árnyéka sem kísért a törvénynek. A hit és cselekedet problémájával sem foglalkozik, amellyel Pál annyit küzdött. János számára a hitből vagy cselekedetekből való megigazulás problémája nem kérdés, annyira egybeforrt gondolkozásában a hit és a cselekvés. (4) „Aki azt mondja: megismertem őt, de a parancsait nem tartja meg, hazug, s nincs benne az igazság." Más szavakkal, de ugyanazt olvassuk ebben a versben, mint 1,6-ban: „Ha azt mondjuk, hogy közösségben vagyunk vele, és a sötétségben járunk, hazudunk, és nem cselekesszük az igazságot." Istent nem lehet elméletileg ismerni. Nem büszkélkedhetünk misztikus élményben nyert istenismerettel sem. Isten ismerete — az Istennel való közösség — életfolyamatot jelent, amely a Jézusról szóló ige hallgatásában, a Krisztusba vetett hitben és az Istennek való engedelmeskedésben, legfőképpen a szeretetben megy végbe. Isten parancsait a levél szerint nem megszövegezve kapjuk, hanem életünk menetében magunknak kell leolvasnunk Istennek Jézus71