Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)
JÁNOS ELSŐ LEVELE
mert ennek nyelvünkben nemcsak egyszeri, alkalmi rendelkezésekre használatos jelentése van, hanem általánosabb jelentésváltozata is: „valamely követelmény". (A magyar nyelv értelmező szótárában jellegzetes Ady-sorokat olvasunk példaként: „Mert Isten, az Élet igazsága, parancsa ez: mindenki éljen".) A magyar parancs szónak ez a második jelentése alkalmas arra, hogy kifejezzük vele, amit a szó Jánosnál mond: egész életfolytatásunkat átfogó és állandóan meghatározó parancsról, illetve parancsokról van szó. A levél sajátossága, hogy a „parancs" és a „parancsok" egyes, illetve többes számú alak mindig együtt jár. Vagy olyan formában, hogy az egyes számú használatot követi a többes számú használat. Legtöbbször azonban fordítva: előbb jön a többes számú, később az egyes számú alak. Ez a jelenség is arra mutat, hogy Istennek életünkre vonatkozó parancsai és a szeretet parancsa egybeesik (2 J 5—6). A levélben a parancsok megtartása Isten szeretetének áramkörében történik. Isten megmutatta irántunk való szeretetét Jézus Krisztusban, ezért szeressük őt. Iránta való szeretetünk pedig életünkre vonatkozó akaratának megtartásában, elsősorban a testvérszeretetben mutatkozik meg. A levelekben tehát nem Jézus irántunk való szeretete alapozza meg a mi szeretetünket, s nem lépnek Jézus parancsai az Isten parancsai helyére, mint János evangéliumában. Ugyanakkor az első levélben feltűnik Jézus életének jelentősége a keresztyén ember cselekvésére nézve, s ebben benne van rejtetten Jézus tanítványai iránt tanúsított szeretetének útmutató példája is (2,6). Csak így, homályba veszően, közvetve találjuk meg a levélben János evangéliumának egyik legnagyobb horderejű felismerését, Jézus szavát: „szeressétek egymást, ahogyan szerettelek titeket" (13,34; 15,12). „Erről tudjuk, hogy megismertük őt, ha parancsait megtartjuk." A „megismertük" görög megfelelőjének igealakja (perfektum) a múltban történt cselekvés nyomán bekövetkezett állapot megjelölésére szolgál. Isten megismerése a hivő keresztyének életében megtörtént, és ennek hatása a jelenbe nyúlik — fejezi ki az ige. Isten végbement megismerésének tartós következményén, jelenbeli érvényességén van a hangsúly. Mégsem fordíthatjuk jelen idővel, mert akkor a történés múltbeli oldala sikkadna el. Pontosabban a múlt idő és jelen idő együttes használatával fejezhet70