Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)
JÁNOS ELSŐ LEVELE
„Erről tudjuk". Ettől az általános jelentéstől eltekintve a szó Jánosnál az Istenhez, Jézushoz való viszonyt jelöli meg, mégpedig mint olyan személyes közösséget, amelyben a megismerőnek egész létét meghatározza a másik, a megismert fél, az Isten. Nem értelmi vagy elméleti megismerésről van szó, de nem is misztikus élményről. Isten megismerése János szerint szeretetének megismerését jelenti nem racionális, gondolati úton, nem is belső szemlélődés, Isten lényével való közvetlen kapcsolat révén, hanem Jézus történetének megismerése által, az igehirdetés hallgatásában. Isten megismerése e szerint Isten Jézusban megmutatott szeretetének elfogadásával és parancsainak megtartásával azonos, melyek foglalata a szeretet. Ez a jellegzetes jánosi „megismerni" az ószövetségi fogalom örököse, mely az érintkezés, a tapasztalatok útján történő megismerést jelenti, s egyúttal az elismerést is magában foglalja. Ugyanakkor hellénisztikus, gnosztikus szóhasználat is alakította az ige jelentését Jánosnál. Űgy használja a szót, hogy közben a gnosztikus értelmével szembefordul. Az istenismeret a gnosztikusoknál belső megvilágosodás ajándéka, eksztatikus vagy misztikus látás, Jánosnál ellenben mindig a Krisztus-eseményhez, tehát történethez kapcsolódik. Négy motívum szövődik össze benne: a hit, az engedelmesség, a szeretet és a tan. Ezek mindegyike ellentétben van az Isten megismerésének gnosztikus felfogásával. János tudatos elhatárolásának lehet a következménye, hogy a szót főnévi formájában — gnózis, ismeret, mely minden gnosztikus kegyesség célja volt a keresztyénségen kívül és belül — soha nem használja. A vers másik jellegzetes szava: „parancs". A görög szót az ószövetségi törvény egyes rendelkezéseire használta a Szeptuaginta (világos a törvény és a parancsolatok megkülönböztetése 2 Móz 24.12-ben). Ebben az értelemben használja az első három evangélium a tízparancsolatra, melyet Jézus két nagy parancsolatban — az Isten és az emberek szeretetében — foglalt össze, valamint a mózesi törvény más rendelkezéseire. János evangéliumában ez a szóhasználat eltűnik. Istennel kapcsolatban a szó abban az összefüggésben kerül elő. hogy Jézus megtartja „Atyja parancsait"', tehát teljesíti Isten neki adott megbízatását. A tanítványokra vonatkozóan mindig Jézus parancsairól szól János evangéliuma. ..Parancsait megtartani" egyet jelent ..igéjét meg68
