Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

Ha valaki csak azt veszi figyelembe, hogy Istenről beszélni emberi nyelven lehetetlen — láthatatlan, transzcendens valóságról a földi valóságok képzeteivel —, valóban el kell hallgatnia Istenről. De — és ez az egyetlen alapja, lehetősége az Istenről való beszédnek — ő szólt. Szavát hordozza az a történet, amely végighúzódik a Szentíráson, s betetőződik Krisztussal. Ma is szól hozzánk mindabban, amit hallunk a Bibliában s a Szentíráson alapuló igehirdetésben. Emberi módon, emberi gondolatok, fogalmak, sőt ókori képzetek segítségével beszél önmagáról. Ezért érthetjük meg. Igaz, hogy éppen ezért félre is érthetjük. De ez a tény felhatalmaz, hogy emberivé vált szava nyomán mi is merjünk szólni és gondolkozni róla, hinni benne. Amint egy kis bogárnak nincs igazi felfogóképessége az emberről, nekünk is hiányoznak szükségképpen az „érzékszerveink" Isten megragadására és leírására, az ő isteni mivoltában és isteni módján. Ezért mutatja meg magát hozzánk lehajló gyengédséggel és megértéssel — emberi módon. Másként nem ismerhetnénk meg. Küzdjünk csak tovább fáradhatatlanul az emberszerűség burkával, amely rajta van Istenen az egész Szentírásban. János első levelében is az emberi nyelv, korához kötött gondolkozás, sokféle eredetű képzet állít megoldandó feladat elé, hogy keressük és megtaláljuk benne Isten szavát önmagáról. Isten megismerése és akaratának teljesítése 2,3—6 (3) Erről tudjuk, hogy megismertük őt, ha parancsait megtartjuk. (4) Aki azt mondja: megismertem őt, de a parancsait nem tartja meg, hazug, s nincs benne az igazság; (5) ha pedig valaki megtartja az ő igéjét, abban az Isten szeretete valóban teljességre jutott. Erről tudjuk, hogy őbenne vagyunk. (6) Aki azt mondja, hogy őbenne marad, neki is úgy kell járnia, amint 6 járt. (3) János iratainak újabb központi fogalmához érkeztünk el: „megismerni". János evangéliumában és első levelében jóval nagyobb szerepet játszik, mint az Újszövetségben bárhol. Hétköznapi értelemben vett használatával is találkozunk. Mindjárt itt: 67