Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

ség azt az embert nevezi „igaznak", aki Isten akaratát megcselekszi. A késői-zsidóságban ezért lett a messiás megjelölésévé a szó. A Cselekedetek Könyve ismételten nevezi Jézust egyszerűen így: az Igaz (3.14: 7,52; 22,14). Jézus Krisztus „igaz", mert Isten akaratának teljes értelemben vett teljesítője volt. Ez adja meg súlyát az Istennél közbenjáró kérésének. A földön járt Jézusra vonatkozik „igaz" voltának megállapítása. Az „igaz" a szövegben mégis a megdicsőült Krisztus jelzője, hiszen a földi és a mennyei Krisztus azonos. (2) „ö a vétkeink eltörlése." Ismét csak Jánosnál, ebben a levélben fordul elő a szó: „eltörlés", melyet megszokottan „engesztelésnek" fordítanak. Ez a fordítás azonban óhatatlanul abba az irányba viszi az olvasó gondolatát, hogy Jézus a haragvó Istent kiengesztelte bűneinkért, megbékítette —, ami pedig nem felei meg a görög szó jelentésének. Az eredeti szó jelentésbővülésen ment át. Először olyan cselekményt jelölt, amellyel az ember az istenséget kegyelmessé teszi, majd a bűnnek mint Isten elleni véteknek eltörlését jelentette. A görög névszónak megfelelő héber ige gyökérszava azt jelenti: befedni és eltörölni. Ebben az értelemben használja az Ószövetség görög fordítása, főleg az Istennek bemutatott áldozatok hatása megjelölésére (3 Móz 17, 11). Isten a kiontott vért rendelte az Ószövetség szerint a vétkeket eltörlő eszköznek, mert a vér hordozza a lelket és az életet. Az áldozati vér nem az ember ajándéka Istennek, hanem Isten megbocsátó akaratának megnyilvánulása, hogy eltávolítsa a bűnt maga elől s utat nyisson a bocsánatának. Ettől a kultikus vonatkozásától függetlenül is kifejezi az Ószövetség a szóval Isten népe bűnének elvételét (És 27,9). Az Ószövetség nyelvhasználatában a szóban forgó fogalom tehát nem a haragvó Isten kibékítését foglalja magában, hanem a bűn Istennel szemben való vétkességének megszüntetését, sőt alkalomadtán magát Isten bocsánatát (a görög Ószövetségben Zsolt 129,4; a magyar fordításban 130,4). Az ószövetségi jelentéstartalmat hordozza János levelében is a szó. Ezért az „engesztelés" fordítás helyett — amely magyar szó az eredeti fogalom egyik régi vonását tartalmazza, de nem az idevágót — inkább kínálkozik a vétkek „eltörlésének" ószövetségi képzete. Nem azt jelenti, hogy elkövetett bűneink meg nem történtté lesznek, hanem az Isten ellen való vétkességük távolíttatik el. A cselekvés alanya János levelében itt Jézus Krisztus, 62