Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

másutt az Isten (4,10). De nem arról szól János, hogy Jézus halála változást idézett elő Istenben, és a haragvó Istent irgalmasra hangolta. Jézus cselekvésének nem Isten a tárgya, hanem a bűn. Nem Istent teszi mássá a bűnös emberrel szemben, hanem a bűneinket veszi el Isten előtt. Istent nem kellett „kibékítenie", hiszen Jézus egész küldetése Isten szeretetén alapszik (F. Büchsel). A levél különben itt nem csupán Jézus halálára céloz, hanem Krisztus egész művére. Erre mutat, hogy az előző versben már a feltámadt, megdicsőült Krisztus szolgálatáról szól. A mondat a jelenre vonatkozik: Krisztus egész élete, halála és folytatódó közbenjárása Istennél, arra szolgál, hogy bűneink Isten előtti vétkessége megszűnjék. Nem Istennek, nekünk van szükségünk arra, hogy erről ismételten tudomást szerezzünk. Ezért hangsúlyozza a levél, hogy Krisztus műve bűneink Isten elleni vétek voltának eltörlését jelenti a jelenben. Krisztus művében különös jelentősége van halálának. A levélíró Jézus halálának bűnöket eltörlő hatását nem az ószövetségi áldozatok szerepéhez hasonlítja. Krisztus halála mint az ószövetségi áldozatok folytatása és beteljesítése előfordul az Üjszövetségben, de Jánosnál nem lép előtérbe. A levél szava mögött inkább a második-ésaiási szemlélet rejlik: a helyettesítő szenvedés. Az igazak helyettesítő szenvedésének és halálának gondolatát a késői-zsidó teológia tovább fejlesztette. Krisztus helyettünk szenvedett, s ezzel vette el bűneinket (J 1,29). Ha a keresztyén ember vétkezik — és mikor nem vétkeznék! —, gondoljon Jézus Krisztus megváltó művére, hogy bizonyossá legyen: Isten előtt jelenének bűnei is el vannak törölve Krisztus által —, ez János szavainak értelme. „... de nemcsak a mieinké, hanem az egész világ (vétkei)-é is". A „világ" fogalom újszövetségi története Jánosnál ér a tetőpontra. A jánosi iratok teológiai gondolkozásának középpontjában szerepel. Ez az Újszövetség egyetlen más iratában sincs így. János világ-fogalmát hihetetlen feszültség jellemzi. A „világ" szó Jánosnál nem egyszerűen az Isten által szeretett bűnös emberiséget, az egész bukott teremtettséget jelzi, hanem — a gnosztikus dualizmusnak megfelelően — egyúttal az istenellenes lét megjelölése: a metafizikus értelemben vett jánosi „sötétség", „hazugság", „halál" hordozója. Istennek és a „világnak" ez a teljes szembeállítása már a görög filozófiában megkezdődött, majd a 63