Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)
JÁNOS ELSŐ LEVELE
lesz, és a bíróság előtt más ügyét képviselő személyt jelöli. Használatos általános értelme: „más javára fellépő" személy, közvetítő, szószóló, segítő. Mint idegen szó átment a késői-zsidóság nyelvhasználatába, „szószóló", „védő" tartalmi jelentéssel. Az elgörögösödött zsidó Philo, Jézus kortársa, a bűnösért Istennél közbenjárókról mondja, bár ezt a tevékenységet ő elszellemiesítve s ugyanakkor megszemélyesítve Isten megbocsátó jóságának, az ősök kegyes imádságának és a bűnös megtérésének tulajdonítja. Az Újszövetséget közvetlenül megelőző és kísérő zsidó gondolkozásban tehát a „paraklétosz" már abban az értelemben szerepel, ahogyan azt János első levele Jézusra alkalmazza. A levélíró magát a szót közvetlenül János evangéliumából vehette, s írása közben azért tudta felhasználni, mert nem a János evangéliumában található, hanem régebbi zsidó jelentéstartalmát vette figyelembe, ami megfelel az ószövetségi és őskeresztyén gondolatnak. Ismét egy adalék, hogy a levélíró János evangéliumának nagy fogalmait néha nem eredeti jánosi mélységükben, különleges jelentésükben ragadja meg. Ott ugyanis a „paraklétosz" az isteni „Segítőt" jelentette, akit Krisztus küld a tanítványoknak Istentől, hogy folytassa Jézus munkáját, bizonyossá tegye őket Isten kinyilatkoztatásáról, és legyen a Krisztusról szóló igehirdetés belső ereje. Nem lehet megállapítani, hogy János evangéliuma a képzetet a gnosztikus gondolkodásból vette-e. Említésre méltó, hogy a „paraklétosz" a gnosztikus gondolatvilágban mitikus alak, akit az istenség a mennyei világból a földre küldött a hivők támaszául, ..segítőnek". Ez a gondolat találkozik az ószövetségi segítő angyal szerepével. Amennyiben János evangéliumában a szó és a képzet gnosztikus eredetű, az evangélium írója a mitologikus háttér elhagyásával felhasználta a Szentlélek jellegzetesen keresztyén értelmezésű működésének megjelölésére. Lényeges számunkra annak meglátása, hogy a jánosi területen a szó két különböző, bár egymással érintkező jelentésével találkozunk: János evangéliuma a ..segítő" Szentlelket, a levél a „szószóló" Krisztust mondja ..paraklétosznak". Szószólónk az Atyánál „Jézus Krisztus, az Igaz". János hagyományos keresztyén gondolatot használ fel, mely Krisztus halálával kapcsolatban ismételten előfordul az Újszövetségben: az igaz a nem igazakért halt meg (1 Ρ 3,18. R 3,10; 5, 7—8). Az Öszövet61
