Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

„... Szószólónk van az Atyánál". Ószövetségi és késői-zsidó háttér húzódik meg e kijelentés mögött. Az Ószövetségben számos közbenjáró, szószóló fordul emberek érdekében Istenhez. Ábrahám, Mózes, Sámuel, Ámos, Jeremiás közbenjárnak az Istennél másokért, akik vétkeztek vagy bajban vannak, egyesekért és az egész népért. Az Ószövetség késői rétegében angyalok is szerepelnek, akik Isten mennyei udvartartásában a vádoló sátánnal szemben védik a földön élő hivőt, vagy melléje állnak tanáccsal, segítséggel. Tanulságos képet fest erről Jób könyve (1,6—12; 16,19—22; 5,1; 33,23—24), Zakariás könyve (1,12; 3,1—10). Az Újszövetségben ez a feladat kizárólag Jézusé: a mennybe távozott Krisztus Isten színe előtt esedezik a földön élő hivők javára bocsánatért és segítségért (R 8,34. Zsid 4,14—16; 9,24). Ez a gondolat folytatódik János levelében, de hiányzik körüle minden mitikus jellegű vonás, Isten mennyei trónjának és az ott folyó eljárásnak elképzelt képe. A hagyományos keresztyén fogalmat János levele új szóval fejezi ki, amelyet csak a jánosi teológia ismer az Űjszövetségben. A paraklétosz szót már János evangéliuma használja, de ott a Szentlélek elnevezése, aki a Jézus halála után a földön élő tanítványokat emlékezteti Krisztus szavaira és erőt ad nekik Krisztus hirdetéséhez (14,16; 15,26; 16,7). A szó megközelítően helyes fordítása az evangéliumban: „Segítő". (A különböző magyar fordításokban használt „Vigasztaló", „Szószóló", „Pártfogó" nem fejezi ki helyesen János evangéliumában az értelmét. Ε szavaknál tartalmilag jobb, az eredeti jelentésnek megfelelőbb a „Segítő", ha azt mély értelmében vesszük.) János első levele ugyanezt a görög szót Krisztusra alkalmazza, és Istennél végzett mai szószóló, közbenjáró szolgálatára utal vele. A görög szót a levélben a képzet tartalma szerint másképpen kell fordítanunk: „Szószóló". A görög szó tehát más személyre vonatkozik és más feladatot jelöl a levélben, mint János evangéliumában. A levélíró alkalmasnak találta a jánosi gondolkozás különleges szavát, hogy más összefüggésben más tartalmat fejezzen ki vele. (A szó a jánosi iratokon kívül nem fordul elő az Űjszövetségben.) A görög szó eredetileg „támogatásul odahívott" személyt jelent. Kevés helyen fordul elő a keresztyénség előtti és kívüli irodalomban. A világi görögben egyre inkább jogi jellegű képzetté 60