Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

Krisztus műve 2,1—2 (1) Gyermekeim, ezeket írom nektek, hogy ne vétkezzetek. Ha pedig valaki vétkezik, Szószólónk van az Atyánál, Jézus Krisztus, az Igaz. (2) Ö a vétkeink eltörlése, de nemcsak a mie­inké, hanem az egész világ (vétkei)-é is. (1) „Gyermekeim" — az eredetiben még kicsinyítő jelzővel is ellátott szó. Ebben a formában csak János használja az Újszövet­ségben. Jézus így szólítja meg János evangéliumában a tanít­ványait. A levélben ismételten ezzel teremt közvetlen, meleg kap­csolatot az író az olvasóival. Az egyház tanítójának megszólítása ez a gyülekezet tagjaihoz, de a lelkipásztori tekintélynél erőseb­ben érződik benne a gyengéd szeretet és a felelősség. „ezeket írom nektek, hogy ne vétkezzetek". Szükségesnek tartja a levélíró annak hangsúlyozását, hogy a keresztyén ember vét­kezésének előbb megállapított tényéből és Isten meg nem szűnő megbocsátásából nem következhet könnyelműség, a bűnök köny­nyedén vétele a keresztyén életben. Az előző szakasz ellentétek­kel dolgozó érvelésének nem lehet olyan gondolati folytatása az olvasók lelkében, hogy nem fontos a bűnöktől való szabadulás. Felszólításával azonban az író újabb félreértés lehetőségét is meg­nyitotta. mintha a bűnök legyőzésére, a vétkek elhagyására tör­ténő felhívás lenne az utolsó szó ebben a kérdésben. Ezért nyom­ban hozzáfűzi: „Ha pedig valaki vétkezik ..." János nem tartja természetesnek a bűnöket a keresztyén ember életében, össze­egyeztethetetlen az Istennel és egymással való közösséggel. Ugyan­akkor nem esik képzelgésbe, s nem akarja belehajszolni a ke­resztyéneket a teljes kétségbeesésig fokozódható bűntudatba, nem állítja őket teljesíthetetlen erkölcsi követelés elé. Ezért újra meg­mondja — de most Krisztus művét állítva előtérbe — a végső vá­laszt a keresztyén ember és a bűn kérdésében: a bűnbocsánat vi­gasztalását. Ebben a két versben immár félreérthetetlenül a csúcs­ra viszi az előző szakasz gondolatmenetét a bűn problémájáról. Olyan tetőre ér, ahol már nemcsak a Krisztusban hivő ember vét­keinek megoldása jelenik meg előtte, hanem kitágul a látóhatár és feltűnik az egész emberiség megváltása. 59

Next

/
Thumbnails
Contents