Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

alakját nézzük. A szó jelentéstörténetéből tanulságos, hogy az Ószövetség görög fordításában, a Szeptuagintában és a késői-zsidóság irataiban a nyilvános bűnvalló imádságot, továbbá Isten hálaadó magasztalását jelölte. Ennek megfelelően az újszövetségi fogalomban a tévtanítással szembeforduló mozzanat csak másodlagos. A „vallástétel" görög szava ott őrzi mélyén a kultikus jelleget: Isten felé fordul a hivő a bűn megvallásával és hálaadó magasztalással. Még akkor is ez a mozzanat döntő a jelentésében, amikor a „vallástétel" a tévtanítással szemben húz határt, a Krisztus-hit megvallásával (lásd 4,2-nél). A levél most olvasott mondatában a „valljuk bűneinket" megállapítás hátterében istentiszteleti bűnvalló imádság jelenik meg. A szövegrész az Isten előtti bűntudatot és annak hitvallásszerű nyilvános kijelentését egyaránt tartalmazza. A bűnbánó vallástétel elhatárol a keresztyén gnosztikus tévtanítástól, ugyanakkor pedig az ítélő Isten előtt meghajló, s ezzel az ő dicsőségét hirdető mozdulat. A Szentírásban a „bűn" vallási és erkölcsi fogalom egyszerre. A rossz tettet, érzületet nemcsak önmagában vagy emberi viszonylatban jelöli, hanem mindig Istennel kapcsolatban: a bibliai bűn Isten ellen elkövetett vétek. Ε nagy egyezésen belül a szóhasználat változatos. Pálnál „a bűn" ritkán vonatkozik egyes vétkes tettekre; az ember egész valójának istenellenes mivoltát jelenti. János ellenben leveleiben — evangéliumában más a helyzet — az egyes vétkes cselekedetet nevezi bűnnek. Találkozik Jézusnak az első három evangéliumban olvasható szóhasználatával, valamint a Pál utáni levelekkel. Még azokon a helyeken is ezt jelenti a „bűn", ahol egyes kutatók János levelében a páli bűnfogalom használatát vélték. Például a „nincs bűnünk" (8. v.), vagy Jézusra vonatkozólag a „bűn őbenne nincsen" szövegrészben (3,5) az egyik tudós a páli központi szóhasználatra következtetett (G. Stählin). Véleménye nyelvi szempontból nem támasztható alá, de az összefüggésből sem igazolható. Ha pedig így van, ismét egy jel arra, hogy a levél nincs azonos szinten az Újszövetség teológiájának alakulásában János evangéliumával, amelyben a „bűn" elsősorban nem erkölcsileg vétkes magatartás, nem egyes rossz tett, hanem a hitetlenség (15,22—25). János levele tud az emberi természetünk romlottságáról, amit Pál jellegzetes bűnfogalmával vall. Csakhogy ezt más, a dualista szemléletből vett fogalmakkal mondja el: „sötétségben", „hazug55