Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

áthatja. Jellemzői a halál, sötétség, hazugság ugyancsak jánosi értelemben. Két megjegyzéssel kell kiegészítenem ezt a fejtegetést. Mai tudományos ismereteinkkel megállapíthatatlan, milyen mértékben hatotta át a gnosztikus gondolkozás a levélírót, amikor az említett gnosztikus jellegű fogalmakat használja. Ezért fennállhat a veszély, hogy az írásmagyarázó bonyolultabb értelmet tulajdonít a levél egyes szavainak, mint ahogyan azt írója gondolta. Ugyanazok a szavak nem mindig ugyanazt jelentik használóiknál. A szóban forgó gnosztikus képzetek a szerző környezetében divatos fogalmak lehettek, melyeket a levélíró eredeti mélyebb gnosztikus összefüggésük nélkül alkalmaz. Ennek a lehetőségnek elismerése azonban nem ment fel minket, hogy a levél fogalmai mögé a szellemi háttért felvetítsük, és annak megvilágításában nézzük János szavait, annál is inkább, mert nemcsak egyes különálló fogalmak hordoznak nála gnosztikus jelleget, hanem a levél egészében jelentkezik a gnosztikus gondolatvilággal való érintkezés. Nem szabad visszariadnunk attól — ez a másik hozzáfűzésem a nyújtott fogalommagyarázathoz —, hogy a nem-filozófiai bibliai írásmű szóban forgó fogalmainak magyarázatánál segítségül vegyük a filozófiai nyelvet, ahol szükséges. Ezért szóltunk arról, hogy Jánosnak ezek a fogalmai — világosság és sötétség, igazság és hazugság, élet és halál — az emberi élet metafizikus hátterét világítják meg. A tapasztalat határán túli, érzékeinkkel fel nem fogható, kettős szféra veszi körül, hatja át az embert és az embereket e gondolkozás szerint, az egyik az isteni, a másik a vele ellentétes, vele szembenálló. Ε dualizmus azonban nem válik Jánosnál végzetszerűvé, hanem megmarad gondolkozási keretnek. Nem lehet igazi gondolati mélységében megértenünk a levelet, ha nem helyezkedünk bele a levélíró dualista szemléletmódjába. „Ha azt mondjuk, hogy közösségben vagyunk vele, és a sötétségben járunk, hazudunk, és nem cselekesszük az igazságot." A „járunk" nem szerepel a görögség erkölcsi szakkifejezései között. Az Ószövetség görög fordítása nyomán az Újszövetség eredeti alkotása: a hétköznapi szóval (körüljár, vándorol) az életfolytatást jelöli meg. Pálnál az erkölcsi életfolytatást jelenti, Jánosnál viszont az Istenhez való viszony, a hit kérdése is beletartozik jelentéstartalmába. Most már világossá válik előttünk a mondat értelme. „Sötétségben járni" és „nem cselekedni az igazságot" azo50