Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

Előszó az első kiadáshoz

közeledett. Korának a pali üzenetet mondotta el, mert ez volt a küldetése. Isten bölcs vezetése szerint a kegyelemből, hit által való megigazülás tanításának fényében ragyogott fel előtte Krisztus. A reformátort örökséget akkor becsüljük meg igazában, ha nyitott lélekkel közeledünk az Üjszövetség másik nagy igehirdetőjéhez, s engedjük, hogy hitünket és az egyház szolgálatát meggazdagítsa, amit Jánosnál találunk. A mai keresztyén nemzedéknek — úgy érzem — nagy lehetősége, hogy felfigyeljen a sajátos jánosi hangra, és belemélyedjen János bizonyságtételének kutatásába. Üj távlatok nyílnak meg így a Krisztusról szóló örömhír megértésében és továbbadásában. Több jel mutat arra, hogy a ,.jánosi korszak" bontakozik már az egyház és a teológia életében. A jelenkor éppen János után kiált a keresztyénségben. Szimbólummá növő alakja ma Jézus Krisztus evangéliumának legidőszerűbb tolmácsa az Újszövetségben. Hogy miért, annak könyvem egészéből kell kiderülnie. Itt csak annyit erről: korunk gondolkozásához az Újszövetségben leginkább Jánosé hasonlít. A mai ember szemléletéhez az övé áll legközelebb. * Könyvem módszere tudományos, de igyekeztem a közérthetőségre és az olvashatóságra. Ennek érdekében nem közlök jegyzeteket. A használt szakirodalom a könyv végén megtalálható, a szövegben egyes tudósok eredményeinél nevükre hivatkozom csupán. Magyarázatomban nyíltan szólok János leveleinek keletkezését, szerzőjét, szövegét és tartalmát illetően kritikai problémákról. A mai tudományos színvonal követelménye elengedhetetlenné teszi ezt, de meggyőződésem is parancsolja. A tudományos teológiai szempont következetes érvényesítése két kritikai módszer alkalmazását hozza magával művemben. A történeti kritika az újszövetségi irat szövegének, fogalmi és képzetvilága származásának „emberi" történetét vizsgálja. A történetkritikai írásmagyarázó módszer használata nem jelenti azt, hogy kétségbe vonnánk az újszövetségi könyv Isten Lelkétől való ihletettségét. A Szentírásban az emberi és az isteni tényező elválaszthatatlanul egybefonódik, az előzőben hisszük az utóbbi működését. A teológiai kritika tartalmilag vizsgálja a Szentírás gondolatait, és nem minden megállapítást fogad el Isten igéjének János leveléből sem. 4