Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

gondolatritmusos zárt egységet alkotnak a szövegben. A témasor így fest: „Ha a sötétségben járunk" (6) / „Ha a világosságban járunk" (7). ..Ha azt mondjuk, nincs bűnünk" (8) / „Ha valljuk bűneinket" (9). „Ha azt mondjuk, nem vétkeztünk" (10) / ? A pozitív és negatív állítás váltakozik kétszer egymás után, s ezért csonkának tűnik az utolsó, a harmadik részlet. A gondolatritmus még egy tagot kívánna meg, amelyet a témasorban kérdőjellel jeleztünk: hiányzik a ..nem vétkeztünk" ellentétpárja (ezzel a gondolattal: ..Ha azt mondjuk, vétkeztünk". Ez lenne a hiányzó 11. vers). A szilárd formaszerkezettel és stílussajátossággal a szövegből kiemelkedő szakaszt még határozottabban ugrasztja szemünkbe az elmaradt ellentétes párhuzam. Több kutató feltevése szerint a szakasz a levelet megelőző alapirathoz tartozik, amelyet a levél írója felhasznált és beledolgozott írásába. Nem ismertetem részletesen a feltételezett alapirat-töredékre vonatkozó, különböző véleményeket. Amennyiben a szerző a levél e szakaszát egy megelőző iratból vette, az szintén keresztyén eredetű. de nem a levélírónak a tévtanítók ellen régebben fogalmazott tételsora, hanem — ezzel a lehetőséggel egészítem ki a bevezetésben ismertetett tudományos feltevéseket — a jánosi kör szellemi műhelyében készülhetett, s jól beleillik a levél gondolatmenetébe. Ez a feltevésünk magyarázatot adna a szakasz körvonalának határozott kiemelkedésére a görög szövegből, s ugyanakkor a levél többi részével való szoros tartalmi és stiláris kapcsolatára is. Az esetleges alapirat így tulajdonképpen beletartoznék azoknak a jánosi iratoknak sorába, amelyeknél azonos gondolkozású, de különböző szerzőt sejtünk, akik a jánosi hagyomány hordozói voltak. (6) Az „igazság" és „hazugság" ellentétpárját — hasonlóan az élet és halál, világosság és sötétség szembenálló fogalmaihoz — a levélíró közvetve valószínűleg a gnosztikus dualizmusból veszi. Nem kell okvetlenül irodalmi átvételre gondolnunk, hiszen ezek a fogalmak ott voltak mintegy a levegőben, amely körülvette az írót szellemi légkörként. Mindenesetre átformálja tartalmukat, s így teszi a keresztyén igehirdetés alkalmas eszközeivé korában. Az „igazság" (görögül alétheia, latinul veritas) alap jelentése: valóság. A hellénizmusban azonban ezen túlmenően „isteni valóságot" is jelentett, mégpedig azzal a mellékértelemmel, hogy az isteni valóság megmutatkozik, feltárul. Ezen alapszik János szóhasználata. Nem egyedül a valóságosságot jelenti, amit valaminek 48