Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

nyei világot csupa fénynek mondja. Egyes misztérium-vallások beavató szertartásaikban fényhatásokkal is dolgoztak. Ezeknek szerepe az volt, hogy a lét vagy az alvilág sötétségének átélése után az istenséggel való közösség boldogságára emeljék a beavatottat. A fény nemcsak jelképnek számított a misztériumokban, hanem isteni erő közvetítését várták tőle. Ezen az általános vallástörténeti háttéren túl, a jánosi világosság és sötétség mögött elsősorban — késői-zsidó és gnosztikus közvetítéssel — az iráni dualizmus ősi forrása rejlik. Az iráni vallás alkotóeleme volt az a gondolat, hogy a fény-isten és a sötétség-isten küzdenek a világ uralmáért. A mennyei világ lényegét fény és tűz alkotja. A késői-zsidó gondolkozás az egyistenhitnek megfelelően továbbfejlesztette ezt az elképzelést. A világosság és sötétség hatalmának etikai, sőt kozmikus dualizmusa bontakozik ki a késői-zsidó iratokból, de Isten végső győzelmét bizonyosnak vallották. Ezekkel a gondolatokkal nemcsak a Holttengeri Tekercsekben találkozunk, hanem jelentkeznek a Krisztus születése előtti század más zsidó irataiban is. Az iráni vallási és világszemléleti dualizmus legteljesebb hatását, késői virágzását a gnózisban érte el. A gnózisban a mennyei fényvilág és vele szemben a sötétség területe már fizikai, anyagszerű valósággá vált több ízben. János átveszi a gnosztikus gondolkozásból a világosság és sötétség fogalmát, de arra használja fel, hogy segítségével a sajátos keresztyén mondanivalót szólaltassa meg. Éppen ebben a teológiai, szellemi mozdulatában van rendkívüli nagysága. Felhasználja és megtisztítja az idegen eredetű vallási fogalompárt, hogy szolgálhassa az egy igaz Isten hirdetését. A „világosság" János evangéliumában Isten kinyilatkoztatását jelenti. Ezért nevezi Jézust „világosságnak": megvilágítja Istent, megmutatja az ember mivoltát, feltárja az örök életet. A levélben nem egyszerűen ez a szóhasználat folytatódik. A levél Isten lényét mondja nappali világosságnak, amelyből hiányzik minden sötét, sőt összeférhetetlen vele. A közvetlen összefüggés szerint a „világosság" Isten isteni mivoltának körülírása. Nem mitologikus elképzelést ad Isten fény-természetéről. Nem Isten létezési módját határozza meg. A megállapítás gyakorlati célt szolgál, hogy a következő versekben jellemezhesse az Istennel közösségben élő embert. Ehhez pedig olyan képzetet kellett választania, amely egyaránt használható Istenre és a keresztyén ember életére. Erre 46