Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

téneti forrásaink hiányossága miatt nem kizárt ennek korábbi használata a pogányokból lett keresztyének területén. Hihetőleg a görögül beszélő keresztyének vették át a hellénisztikus szellemi környezetből a fogalmat, alakították át és töltötték meg újszövetségi kinyilatkoztatási tartalommal. A hellénizmus ismertette meg az „Isten-fiú" képzetet a fiatal keresztyénséggel. A velejáró mitologikus vonások elhagyásával a fogalom alkalmas volt arra, hogy kifejezze Jézus isteni méltóságába vetett keresztyén hitet. Jézus olyan páratlan viszonyban tudta magát Istennel, amelynek megjelölésére megfelelő fogalmi eszköz volt ez a megnevezés. Jézus saját szavaiból nyilvánvaló, hogy ő nem állította egy sorba magát az emberekkel az Istenhez való viszony tekintetében. Jézusnak ez a sajátos igénye alkotja a tárgyi gyökerét és alapját az „Isten Fia" keresztyén megjelölésnek. Jézusnak az Istenhez való kapcsolatáról mondott kijelentéseit tovább mélyítette és telítette a feltámadt, megdicsőült Krisztus isteni mivoltát megtapasztaló őskeresztyén hit. Az Isten Fia keresztyén megnevezésnek mély tartalma Jánosnál bontakozott ki teljes gazdagságában és végső formájában. Ε megjelölés nincs közvetlen összefüggésben Jézus Szentlélektől, isteni erőtől történt fogantatásának, szűztől születésének hagyományával, amelyet Pál apostol még nem említ. Máténál és Lukácsnál ez az időközben jelentkezett hagyomány Jézus isteni mivoltának kifejezésére szolgál, tehát ugyanazt a szerepet tölti be, mint amit az „Isten Fia" név is hordozott. János az „Isten Fia" nevet a keresztyén hagyományból kapta, s számára ez lett Jézus Krisztus legfőbb megjelölésévé. Az elnevezés a görög gondolkozású olvasói között jól érthető volt, s különösen alkalmasnak ígérkezett, hogy megrajzolja vele Jézus Krisztust. A jánosi iratokban a „Fiú" szó Krisztusnak Istenhez való viszonyát ábrázolja: az Atyával való páratlan egységét és ugyanakkor neki alárendeltségét, Krisztus örök isteni mivoltát, különösen pedig mindebből fakadó küldetését. Ö a kinyilatkoztató, akinek személyében, szavában, életében Isten az emberekkel találkozik. Ö közvetíti az emberekhez Isten ajándékát: az igazi életet. „Krisztus istenfiúságának képzete János evangélista fő fogalma: ennek kifejtése az ő teológiai teljesítménye, amennyiben ilyenről általában beszélhetünk" (Schlatter). Nagy gondolati alkotás volt ez: a keresztyén hagyomány „Isten Fia" képzetét úgy 41