Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

mélyítette és bontakoztatta, hogy hatalmas erővel szolgálta Jézus Krisztus Istenhez való viszonyának és kinyilatkoztató, megváltó művének a titkok titkát súroló fogalmi, teológiai megragadását. Jánosnak e hivő szellemi teljesítményében a Szentlélek vitte tovább a kinyilatkoztatást (J 16, 12—13 stb.). (4) „Ezeket írjuk nektek, hogy örömünk teljessé legyen" — ezzel zárul a levél bevezetése. Az olvasókkal való közösség megerősítésének vágyával már sejtette a szerző (3. v.), hogy mi vezeti a levél írásában. Szeretné, ha eloszlana az a gond, ami a keresztyénségért érzett felelősségét beárnyékolja az olvasói körében lábra kapott tévtanítás veszélye miatt. Ez a mondat közvetlen magyarázati lehetősége. Ebben az esetben kissé megkopott János evangéliumának nagy súlyú szava az „örömről". Az öröm János evangéliumában az üdv örömét jelenti, melyet Jézus Krisztus ad az övéinek. A Krisztussal való közösségből fakad; éppen afölötti örvendezés, ujjongás. Az öröm teljessége — ez a túlvilági valóság — a hitben már a mienk. Ez az öröm, ami más. mint az emberi élet örömei, nem szorul kiegészítésre, csak újra meg újra a Krisztusba vetett hit által történő megragadásra (J 15.11). Ha ezt a teológiai hátteret hozzákapcsoljuk a levél mondatához, akkor így alakul a magyarázat: a levélíró Istennel és Krisztussal közösségben van. tehát övé az örök élet öröme, mégis hiányosnak érzi azt az olvasóival való közösség törtsége miatt. Az Istennel és egymással való közösség összefonódik, s az előzőnek nem lehet teljesen örülni az utóbbi zavarai miatt. Ezért kívánja, hogy írásával elháruljon minden akadály a kapcsolatuk útjából, és összeforrjanak a hitben és a szeretetben. Egyesek nem tudták elviselni a levél kéziratának másolása közben ezt a fogalmazást — a levél írója saját örömére gondol?! —, s ezért néhány kéziratban az „örömünk" helyett „örömötök" olvasható. Ezt az olvasásmódot későbbi javításnak, változtatásnak tartjuk. Régóta érvényes újszövetségi szövegkritikai szabály. hogy eltérő szövegformák esetén mindig a nehezebbet kell választani, mert a könnyebb értelmű olvasásmódot nehezebbre aligha változtatták, viszont a nehezebben értelmezhető szövegrészek könnyebbítésére sor kerülhetett. A mondat értelme is az „örömünk" olvasás mellett szól, mert az író azért említi örömének hiányosságát, hogy elárulja a lelkipásztori felelősségét terhelő súlyos gondot, mely olvasói felől eltölti. 42