Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)
JÁNOS ELSŐ LEVELE
amely" vonatkozó névmás használata (1—3. v.) a görögben semlegesnemű alakjával állandóan kettős értelmet fog át: Krisztusról mondja János, hogy „kezdettől volt", „az Atyánál volt és megjelent nekünk" —, és ezzel a születését megelőző létét, valamint földi életét jelöli. De Krisztus neve helyett „az élet Igéjét", „az életet", „az örök életet" ír, hogy mindjárt azt is megvallja, mit jelent ő nekünk. Ez a szüntelen kettős értelem indokolttá teszi a levélkezdet első tekintetre nehézkesnek és bonyolultnak tűnő fogalmazását. A „nekünk" hangsúlyos szó: Jézus által az igazi élet feltárulása azzal a céllal történt, hogy az emberek ebben az életben részesüljenek. A „nekünk" magába öleli Jézus életének hivő szemtanúit, a levél íróját és olvasóit, s minden későbbi Krisztusban hivőt. Az „és" kötőszót az újszövetségi görög és a magyar nyelv természetének megfelelően a magyar fordítás bizonyos esetekben a szavak közé tett elválasztó vesszővel pótolhatja, más megfelelő kötőszóval tolmácsolhatja, a mondat éléről elhagyhatja. Több esetben az „is" kötőszót kell alkalmazni helyette. Ezt az eljárást követtük a levél fordításában. Bár ebben a versben az „és" kötőszó halmozása stílussajátosságnak számíthat, mégis szükségesnek látszott több „és" elhagyása, hogy éppen ezzel kerüljön hangsúly minden egyes cselekvésre, az eredeti szövegnek megfelelően: az: élet megjelent, láttuk, hallottuk. (3) „amit láttunk és hallottunk, hirdetjük nektek is" — tehát a Jézus Krisztusban történt kinyilatkoztatást. Az „is" szócska ugyan némely kéziratban hiányzik, de feltehetően eredetileg hozzátartozott a szöveghez, mert a rákövetkező újabb „is" minden kéziratban megtalálható. Annak hangsúlyozását jelenti az „is", hogy a Jézus Krisztusról szóló tanúságtétel nemcsak a levél olvasói felé irányul az író részéről. Tágabb, nagyobb a szerzőnek és munkatársainak hatósugara. Szélesebb kiterjedésű bizonyságtevő szolgálatuk. Hasonló a helyzet, noha a címzetteket itt földrajzilag nem tudjuk meghatározni, mint Pál leveleiben, amelyek munkaterületének csak egy-egy kisebb-nagyobb részletére irányultak. A levél megírásának célja következik: „hogy ti is közösségben legyetek velünk". A közösséget a levél Krisztus-hirdetése hivatott megteremteni. Az olvasók ugyan már keresztyének, ez összefűzi őket a szerzővel. De hitük tisztaságát zavarja a közöttük fellépett keresztyén tévtanítás. Ezek a jelenségek a szerző és az ol38