Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

— így fejeződik be a második vers. Az „élet" mellett az „örök" jelző nem mond semmivel többet, mint ami a szónak a feltárt, gnosztikus hátterű jánosi jelentésében enélkül is maradéktalanul benne van (lásd magyarázatot az 1. versnél). Csak kiemeli annak egyik fő vonását, az igazi életnek halállal dacoló erejét és jellegét. A későbbi mandeista iratokban gyakran találkozunk ezzel a megállapítással: „az élet győzedelmes", s ez az isteni életnek a múlandóság feletti győzelmét hirdeti. A levél folyamán váltakozva fordul elő az „élet" szó magában és az „örök" jelző hozzátételével. A váltakozásnak nincs tartalmi oka, inkább stiláris, hangzásbeli. A jelző változatosabbá teszi a szöveget, s ugyanakkor újra meg újra figyelmeztet az Istentől származó élet múlhatatlan voltára. Ha a levélben nincs is különbség az „élet" és az „örök élet" használatában, János evangéliumában azonban megfigyelhető, hogy az író az „örök élet" kifejezést Istenre és Krisztusra sohasem alkalmazza, velük kapcsolatban mindig az „élet" megjelölést magában használja. Ennek magyarázata egy feltevés szerint, hogy „az élet" szó Jánosnál az életteremtő isteni erőt is magában foglalja, míg az „örök élet" csak magának az igazi életnek megnevezése. Ha így lenne, a levélnek e tekintetben vegyes szóhasználata (Istenre, Krisztusra vonatkozóan is használja az „örök élet"-et: 1,2; 5,20) jele annak az egyébként még előkerülő ténynek, hogy a levélben néhol elmosódottabban jelentkeznek János evangéliumának határozott körvonalú fogalmai. Itt lép elénk először a levél szövegéből Isten, mégpedig a jánosi iratokra annyira jellemző „Atya" néven. János Istenre vonatkozóan az „Atya" megnevezést nemcsak akkor használja, amikor Jézushoz vagy emberekhez való atyai viszonyát akarja hangsúlyozni. Az „Atya" nála önállósult istennéwé lett. Mégis magában hordozza ez a megjelölés a kiinduló pontját: Isten és Jézus legbensőbb kapcsolatát, öröktől való közösségét. Az Atya a kinyilatkoztatás adója, Jézus mint Fiú a kinyilatkoztatás közvetítője. Az Atya a küldő, a Fiú a küldött, a kinyilatkoztatás művének engedelmes végzője. Jézus úgy ismerteti meg az Istent, hogy az „Atya" név titkát tárja fel (J 17,6). Így az „Atya" János irataiban az „Isten" szó helyettesítőjévé lesz, s Isten személyének, Jézushoz való viszonyának, Krisztus örök isteni méltóságának, Jézus egész küldetésének és az Isten emberekhez forduló irgalmas szeretetének megcsillantását is hordozza. Ismét figyeljünk arra, hogy a levél kezdő soraiban az „ami", 37