Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS HARMADIK LEVELE

képvisel, ezt mutatja szándéka, valamint az a körülmény, hogy Gájoszra határozottan számít, és az ő otthonára akarja építeni küldöttei munkájának folytatását azon a helyen. (11) „Szeretett (testvér), ne utánozd a rosszat, hanem a jót". A levélíró egyenesen Gájoszhoz intézi figyelmeztetését. Diotrefész esetéről is azért szólt — aminek már ismertnek kellett lennie Gájosz előtt —, hogy Gájoszt helyes döntésre segítse: a küldöttek befogadása mellett határozzon, függetlenül Diotrefész fenyegetésétől; egyszerűen azért, mert ez a jó, s amit Diotrefész ebben az ügyben csinál, az a rossz. János leveleiben a „jó" és a ,,rossz" fogalma csak itt jön elő. Nem jellegzetes jánosi kategória. Az Újszövetség is ritkán használja a helyes keresztyén cselekedet megjelölésére a görög filozófiának jelentős fogalmát, az erkölcsi ,,jó"-t. A „rossz" a görög gondolkodásban és a hellénizmusban határozottan metafizikus hátterű képzet. A levél e mondatában a helyes és helytelen keresztyén magatartás minősítésére szolgál a két, ellentétes erkölcsi megjelölés. A ,,rossz" szó semlegesnemű használatával elkerülte a levélíró Diotrefész személyének közvetlen megbélyegzését. Nem őt mondja gonosz embernek, csak az eljárását jellemzi rossz tettként. A következő mondatban mégis sajátosan jánosi módon a szóban forgó kétféle magatartást, cselekvést mélyebb összefüggésbe állítja. Belevonja az Istenhez való viszony kérdéskörébe: „A jót cselekvő az Istentől van; a rosszat cselekvő nem látta az Istent". „Istentől van": Isten határozza meg a hivő ember egész lényét, gondolkozását és cselekvését. Ez nyilvánul meg a keresztyén küldöttek felkarolásában is — céloz rá a levélíró a sorok között. „Nem látta az Istent" (a perfektum igealak a múltat és a jelent egyesíti magában itt is): Istent nem ismerte meg és nincs vele közösségben a hit által. Ezt mutatják a rossz tettek. Az itt kimondott tételt nem alkalmazza Diotrefészre. de a mondat árnyéka feltétlenül reá hull. Ez a súlyos fogalmazás csak növeli a problémát, mi lehetett az ellentét oka kettőjük között, hiszen Diotrefészt nem tartja a levélíró tévtanitónak. Ε versben az „Istentől lenni" és az „Istent látni" szókapcsolatok János első levele közelségére mutatnak (1 J 3,6; 5,18). Nyilvánvalóvá teszik, hogy János harmadik (és második) levele ugyanabból a szellemi, lelki táptalajból nőtt, mint János első levele. (12) „Démétriosz mellett tanúságot tett mindenki, maga az igazság is". Gyakori név. Az Apostolok Cselekedetei könyvében sze294