Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS HARMADIK LEVELE

replő hasonló nevű férfival természetesen nem azonos (Csel 19, 24). A fogalmazásból kiviláglik, hogy Gájosz nem ismeri Démétrioszt. A mondat Démétriosz ajánlása. Így leszűkül a kör, ahová egyébként ismeretlen alakját elhelyezhetjük: a levél vivője lehet, vagy azok közé a vándorprédikátorok közé tartozhat — talán legkiemelkedőbb személy közöttük —, akik érkezőben vannak Gájosz gyülekezetébe. Megbízatásában a két feladat egyesülhetett is. A róla szóló mondat gyakorlati célja világos: Gájosz fogadja őt teljes bizalommal és támogatással. Démétriosz mellett „mindenki" tanúságot tett: széles körben ismerték, több gyülekezetben is, és mindenütt jó hírnévnek, megbecsülésnek örvendett. Megbízhatóságát, rátermettségét, keresztyén egyéniségét „maga az igazság" is tanúsította. Hasonló szóhasználat ez ahhoz, amivel előbb találkoztunk (8. v.): az író szinte megszemélyesíti az igazságot, Isten igazi valóságának kinyilatkoztatását. Van olyan álláspont, hogy a szóhasználatnak nem szabad mélyebb jelentőséget tulajdonítanunk ezen a helyen: csak szóvirág (Schnackenburg). Ha mégis keressük értelmét, így ragadhatjuk meg: Démétriosz életében és keresztyén szolgálatában Isten irgalmas valósága jelentkezik, a kinyilatkoztatás ereje bizonyul meg, Istennel való közösségének nyilvánvaló jelei vannak. Más értelmezés szerint a mondatban a „mindenki" és az „igazság" egybefonódik: a „minden" keresztyén tanúságtétele azonos az „igazság" tanúságtételével, mert a kinyilatkoztatás a gyülekezetet meghatározó hatalom (Preisker). A levélíró elmondja saját vallomását is Démétrioszról: „de mi is tanúságot teszünk (mellette), és tudod, hogy a tanúságtételünk igaz". A „mi" írói többes: a levélíró saját véleménye és tapasztalata alapján ajánlja őt Gájosz támogató szeretetébe. Ennek pedig különös súlya van Gájosz előtt. Az öreg egyházi tekintélyét és keresztyén egyéniségének megbízhatóságát Gájosz és barátai feltétlenül elismerik. Ajánló szava Démétrioszról ezzel válik döntővé a címzett számára. Ε versben a mély értelmű „tanúság", „tanúságot tenni" jánosi fogalmak fakóbb jelentésben szerepelnek, eltérően János evangéliumának és első levelének sajátos szóhasználatától, amellyel már foglalkoztunk (lásd 1 J 1,2; 5,6—11). Itt a jelentésük ennyi: a levélíró az illető keresztyén magatartásáról közvetlen megfigyelése alapján örvendetes véleményt mond, érte a befolyását latba veti, és keresztyén hírnevéről jó bizonyítványt ad. 295