Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS HARMADIK LEVELE

fordítottuk, mely a következő versben „befogadni" jelentésben szerepel, az eredeti szó kétféle értelmének megfelelően (W. Bauer). „Vendégszeretőn befogadni valakit", ez a szó alap jelentése; másik jelentése ebből következik: „elfogadni", „valakinek tekintélyét elismerni". Diotrefész elutasító magatartása az öreggel szemben gyakorlatilag abban'is megmutatkozott, hogy nem volt hajlandó küldötteit házába engedni. Diotrefész jellemzésére használt ige egyedül áll az Űjszövetségben. A régebbi görög irodalomban is csak melléknévi formában fordul elő. Az összetett szó jelentése: „az első akar lenni", „a vezetést magának követeli". Ε magatartás mögött sokféle lelki árnyalat húzódhat meg: dicsőségvágy, hiúság, hatalmi önkény, uralomvágy, de a belső indítékról a levél nem ad felvilágosítást. Diotrefészt csupán kicsinyes emberi indulatok fűtötték, vagy tárgyi meggyőződés is vezette az akaratának kemény érvényesítésében? — erre nem kapunk feleletet. A továbbiakból nyilvánvaló, hogy a vezetői hatalom már Diotrefész kezében van, amit a levélíró nem is vitat el tőle, csak az eljárását helyteleníti, mellyel az ő munkáját megakadályozza abban a gyülekezetben. A levél keletkezésének idején végéhez közeledik az a missziói korszak, melyben az evangélium terjesztését nagyszabású utazó igehirdetők végezték, mint Pál és mások, illetve — mint jelen esetben az Öreg — egy kiemelkedő keresztyén egyéniség gyakorol felelősséget nagyobb területen a keresztyénség ügyéért, nem megbízatás, hanem személyi tekintélye alapján, az általa képviselt hagyomány erejénél fogva. Viszont még nem érkezett el a későbbi fejlődés, amikor több gyülekezet fölött alakul ki hivatalos egyházi irányítás, amint erre kezdeti fokon már Ignatius, Antiochia város püspöke igényt tartott a második század elején, amikor Szíria tartomány püspökének nevezte magát. Ebben az átmeneti egyháztörténeti helyzetben Diotrefész, aki kezébe vette gyülekezetének vezetését, megtehette, hogy ne ismerje el az öreg egyházi tekintélyét, és elzárja az útját saját hatáskörében a más gyülekezetből jövő missziói, egyházépítő munkának. Arra vonatkozólag már csak feltevés lehetséges, hogy Diotrefész magatartását nem pusztán egyéni természete, vezetői szerepre törése határozta meg, hanem állásfoglalásában a monarchikus gyülekezeti püspökség irányzata jelentkezik, vagy esetleg a konzervatív egyházi gondolkodás kerül szembe a jánosi keresztyénséggel, melyet nyelvezete folytán gnosztikus keresztyén áramlat292