Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS HARMADIK LEVELE

későbbi fejlődést, amelyet Ignatius említett levelei tükröznek a gyülekezeti püspökségről már teljes kialakulásában. A másik lehetőség, hogy dogmatikai ellentét is volt Diotrefész és a levélíró között. Erre mutathat az a körülmény, hogy Diotrefész részéről hozott intézkedés a levélíró küldötteivel szemben ugyanaz a teljes elzárkózás, melyet János második levele a tévtanítókkal szemben tanácsol (vö. 2 J 10—11 és 3 J 9—10). Ez megfelel a keresztyén gyülekezetek korabeli gyakorlatának. Nem látszik valószínűnek, hogy az egyszemélyes gyülekezeti vezetés érdeke és más gyülekezetből történő belenyúlás elhárítása elegendő ok lett volna Diotrefész kemény, keresztyén testvérek között elképzelhetetlen lépésére. Diotrefész „gonosz szavainak", a levélíró ellen felhozott „jogosulatlan panaszainak" közelebbi tartalmát nem ismerjük, nem lehet kizártnak tartani, hogy ezek részben a szerző teológiájára is vonatkozhattak (3 J 10). A levél Diotrefészt nem vádolja tévtanítói szereppel, viszont a fordítottja fennállhatott: talán Diotrefész tekintett bizalmatlanul a jánosi hagyomány gondolatkörében élő „öregre", s az igazhivő keresztyénség védelmében szorította hátra saját gyülekezetében a levélíró egyházi tevékenységét, akadályozta küldötteinek megjelenését. Ez csak elképzelés, de tényként kell megállapítanunk, hogy a jánosi gondolkozás — minden alapvető egyezése mellett is — jelentősen eltér a korábbi keresztyén képzetvilágtól. Meglepő újszerűsége, melyet a nagyjából hasonló időben keletkezett, késői újszövetségi iratokkal való összehasonlítás alapján még határozottabban észlelünk, aggodalmat okozhatott a konzervatív keresztyén hagyományt ápoló gyülekezetekben. A látszólagos gnosztikus veret János evangéliumán és levelein jól megfigyelhető. Ezért nem lenne elképzelhetetlen Diotrefész szembenállása az őskeresztyén apostoli hagyományhoz való hűség hangsúlyozása alapján. Lám, a kis harmadik levélnél vetődik fel előttünk teljes súlyában a jánosi keresztyénségnek és iratoknak egyik legismeretlenebb történeti problémája: a jánosi irányvonal korabeli egyházi helyzete. A helyzet magyarázatát kínáló két lehetőség vázolása után, meg kell őszintén vallanunk, annyira keveset tudunk az első század utolsó évtizedeinek közelebbi egyházi viszonyairól, hogy Diotrefész és a szerző között János harmadik levelében tükröződő éles szembenállást közelebbről kellő bizonyossággal megvilágítani nem sikerülhet. A sok feltevésre mind lehet felhozni ellenérvet, 283