Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)
JÁNOS HARMADIK LEVELE
presbiterek püspöki („felvigyázói") felelősséget gyakoroltak (Csel 20,17.28), a gyülekezet elöljárói voltak, és püspököknek is hívták őket (F 1,1). A további alakulás úgy történt, hogy a presbiterek, más néven püspökök közül egy kiemelkedő egyéniség vette kezébe a gyülekezet irányítását. Így jött létre a többszemélyes gyülekezeti püspökségből az egyszemélyes vezetés, a gyülekezeti monarchikus püspökség. Az első század végén keletkezett Római Kelemen első levele, mely még többes számban beszél a püspökökről, s cserefogalomként használja a „presbiterek" megjelöléssel mint az Újszövetség, hivatalukat Krisztustól és az apostoloktól származtatja, noha a gyülekezet közössége választja őket (42,1—5; 44,1—6). Ugyanígy egy másik irat a második század elejéről is több püspökről tud egy gyülekezetben, akiket az egész gyülekezet választ (Did 15,1—2). A római keresztyén gyülekezetben a második század elején még nem található az egyszemélyes püspöki vezetés. Ellenben Kisázsiában és Szíriában akkor már kifejlődött a monarchikus püspökség a gyülekezetekben. A monarchikus püspöki tisztnek határozott képviselője volt Ignatius (1110—117 között). Ehhez a fejlődéshez vezető, közbeeső történeti láncszem hiányzik, csupán azt lehet megállapítani, hogy az Űjszövetségben a Timóteushoz és Tituszhoz írt levelek már ebbe az irányba mutatnak azzal a szerepkörrel, melyet Timóteus Efezusban és Titusz Kréta szigetén betöltött (egyes kéziratok így is nevezik: „Efezus első — ill. második — püspöke", "Kréta első püspöke"). Ignatius leveleiben már teljes kialakulásában látható az egy gyülekezetben egy püspök intézménye, s körülötte a „presbiterek", azaz mai szóval: a lelkészek. Ignatius fáradozása arra irányult, hogy a gyülekezet püspökének hatáskörét megerősítse, s kiterjessze a környező terület keresztyéneire is. ö a püspöki egyházszervezettel akarja a gyülekezeteket megvédeni a tévtanítás veszélyével szemben. „A püspök a vezetést Isten helyett végzi, a presbiterek pedig az apostolok tanácsgyűlése helyett" — írja egy, Efezustól nem meszsze levő város gyülekezetének (Magn. 6,1). Ha ebbe a történeti képbe beleillesztjük Diotrefész alakját, bár „püspök" elnevezés nem kerül elő vele kapcsolatban, nyilvánvaló a levélből, hogy nemcsak törekszik az elsőségre a gyülekezetben, hanem valóban gyakorolja is az egyeduralkodó vezetői hatalmat, függetlenül attól, hogy mi volt gyülekezeti tiszte. Az ő esete az Űjszövetségben legjobban (megközelíti közbeeső fokozatként a 282