Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

telmét ezen a helyen legjobban az öröktől fogva kifejezéssel világíthatjuk meg. Az idő és örökkévalóság egymáshoz való viszonya mint filozófiai probléma nem foglalkoztatja az Üjszövetség íróit. A zsidóság és az őskeresztyénség az időt előrehaladó vonalnak képzelte, míg a hellénizmus körforgásnak vélte (O. Cullmann). Mindkét esetben az örökkévalóság az idő végtelenségének alakjában ölthetett gondolatilag megragadható formát. Platón az örökkévalóságot időtlenségnek tartotta. Ez a filozófiai gondolat mindmáig erősen érezteti hatását. A teológiai gondolkozásban azért juthatott szerephez, mert a Szentírásban Isten örökkévalósága az örök jelen gondolatában fejeződik ki. Isten, Jézus Krisztus mintegy fölötte van az időnek, nincs alávetve a múlt, jelen és jövő törvényszerűségének. Jánosnál az időfölöttiség képzete ismételten felbukkan ebben az értelemben. A „kezdettől volt" megállapítás kiemeli Krisztus megelőző létét az idő folyamából, anélkül, hogy az örökkévalóság és az idő elméleti problémája felvetődnék. Krisztus megelőző léte (preegzisztencia) János levelének élén nyomban problémát vet fel. Az Ószövetség és az eredeti zsidó gondolkodás örökkévalónak csak Istent vallotta. Nem valószínű, hogy Jézus önmagát belevonta volna az egyedül Istennek tulajdonított öröklétbe. Földi születését megelőző létének gondolata az újszövetségi kinyilatkoztatás belső fejlődése során alakult ki. Előzményéhez főként két mozzanat tartozik. Jézusnak az Istenhez való páratlan viszonya földi életében, saját szavaiban kifejezésre jutott. Feltámadása következtében egyre mélyebb meggyőződéssé lett az őskeresztyénségben az ő isteni mivolta. Istennel való egységének, valamint isteni méltóságának őskeresztyén hitében már benne rejlett a preegzisztencia gondolata, mely azután határozott körvonallal jelentkezett Pál apostolnál, majd tovább érett János teológiájában. A fogalmi segítséget ehhez a kor meglevő vallásos képzetei szolgáltatták. A hellénizmusban és a késői-zsidóságban egyaránt szerepelt a preegzisztencia gondolata. A késői-zsidóságban Isten megszemélyesített „bölcsességével" kapcsolatban találkozunk vele. Ennek előrevetítődő jeleit már az Ószövetség késői irataiban is megfigyelhetjük (Péld 8,22—31. Jób 28,12—23). Hellénisztikus, gnosztikus mítoszok Istennek kinyilatkoztatást hozó küldöttével kapcsolatosan szintén említették a preegzisztenciát. Jézus Krisztus „megelőző létének" hitéhez tehát a fiatal keresztyénséget kö27